Református Korálkönyv I. Genfi Zsoltárok
Olyan korálkönyvet próbáltunk írni, amely egyszerre „könnyebb” is, de „nehezebb” is, mint az 1959-es. (Karasszon Dezső) Jelentős előrelépést jelent a most megjelenő új református korálkönyv, amely a genfi zsoltárok harmonizációját tartalmazza, az 1959-ben kiadott korálkönyvtől eltérően gazdag változatosságot mutatva technikai nehézségben és zenei megfogalmazásban. A kántori szolgálatra készülők jelentős hányadának komoly és gyakran leküzdhetetlen feladatot jelent a gyülekezeti énekek négyszólamú korálkönyvi kísérete, míg a jelentkezők egy kisebb hányada képes lenne a hagyományos kíséretektől magasabb színvonalú, érdekesebb és egyben élményszerűbb énekkíséretre is. Az új korálkönyv az adott zsoltárdallamhoz többnyire egy könnyen játszható, általában háromszólamú harmonizációt (A letét) és egy nehezebb, magasabb művészi színvonalú orgonakíséretet (B letét) hoz. Ez utóbbi B letétek között is megkülönböztethetünk egy olyan típust, amely a zsoltár dallamát nem a szoprán szólamban, hanem a basszus vagy a tenor szólamban hozza, vagy néhány letét esetében egyik szólamból a másikba vándorló, úgynevezett vándor cantus firmus-ként szólaltatja meg. Egy más típusa e B letéteknek lehetőséget ad arra, hogy a már magabiztosan tudott éneket a gyülekezet szabadon, hajlékonyan énekelhesse. Ezen kívül a gyakran énekelt zsoltárok esetén egy könnyű kétszólamú C letét is készült, amely a tanulás kezdetén tartó kántor számára is lehetővé teszi a szolgálat méltó végzését.
