Mit ér az ember, ha vén? Sokat, nagyon sokat érhet, ha nem a maga keseruségének szagát, hanem Krisztus jó illatát árasztja ebbe a világba. Azt a szolgálatot végezhetik el az idos emberek, amit a parkok. Egy nagy városban, ahol kémények százai ontják a füstöt, de amelyben itt-ott vannak vén vagy kevésbé vén fák vagy facsoportok, ezek folyamatosan tisztítják az levegot, oxigénnel frissítik azt. Nem csinálnak tulajdonképpen semmit, csak vannak. Úgy vannak jelen, hogy hatnak, és az áldásukat sokan érzik. Azt, hogy a kéményekbol száll a füst, mindenki látja. Azt, hogy a fákból oxigén száll föl, senki sem látja. De nem is az a fontos, hogy lássák, fontos az, hogy szálljon. És a füstölo kémények közül milyen jó odamenekülni az árnyas fák közé! Akkor tudjuk meg csak, mit jelentenek, ha már nincsenek.
