A Fazakas Gergely Tamás által összeállított kiadvány tizenkét írását az Emlékezet és kultusz, valamint a Múlt és jelen metszéspontjában című témakörök köré csoportosítva találjuk meg a kötetben. Az előszó szerint az írások a dialógusnak azokat a lehetőségeit vizsgálják, amelyekben – bár érzékelhető a transzcendens távlat – a párbeszéd a humán közegben formálódik meg.
Az elemzések nagyobb része a protestáns írott műveltségre összpontosít, egyes tanulmányok azonban katolikus szempontokat és szekuláris példákat is érintenek. Ennek megfelelően olvashatunk a többi között a reformáció kora újkori emlékezetéről, az Izsó–Huszár-féle Petőfi-szoborról, amelyet 1883. október 31-én állítottak fel a Debreceni Református Kollégiumban, a debreceni líceum legendájának forrásairól, a performatív múltfikciók nemzetközi és magyar példáiról, valamint hagyományszakadásokról is. A második tematikai részben találunk írást Debrecen régi cívisházainak fotográfiájáról, a régi protestáns műveltség és a kortárs művészet találkozásáról, a kora újkori református prédikátori fókuszterületek mai tanulságairól és egy amerikai protestáns lelkészcsaládról.
A kötetet összeállító Fazakas Gergely Tamás habilitált egyetemi docens, a Debreceni Egyetem Magyarirodalom- és Kultúratudományi Intézetének igazgatója. Kutatási területe elsősorban a XVII–XVIII. századi önéletírás-, prédikáció- és imádságirodalom, valamint vizsgálja a nemzeti és felekezeti identitáskonstrukciók és az emlékezet történetét is. Könyve 2025-ben a Tiszántúli Református Egyházkerületi Gyűjtemények és a Kálvin Kiadó közös gondozásában jelent meg, a benne szereplő írásokat viszont korábban már más rangos fórumokon is publikálták, így a Debreceni Egyetemi Kiadónál és a Sárospataki Füzetek, az Alföld és a Studia – Debreceni Teológiai Tanulmányok című folyóiratokban.
Az olvasmányos, egyszersmind lényeges és komplex témákat boncolgató szövegek betekintést adnak a korábbi protestáns generációk kultúraformáló, identitásképző és önmeghatározásra irányuló törekvéseibe, és útmutatóként is szolgálhatnak azoknak, akik szeretnék segíteni a felekezetek, valamint az egyházak és a társadalom közötti párbeszédet, illetve együttműködést.
Egyes fejezetek ugyanakkor kimondottan olyan kérdéseket vizsgálnak, amelyek közvetlenül érintik egy-egy gyülekezet életét és mindennapi működését: az egyik tanulmány például sorra veszi az érveket és az ellenérveket azzal kapcsolatban, lehet-e reformátusként online, karanténban úrvacsorázni. Emiatt a kötet olvasása nem csupán azok számára lehet érdekes, akik kimondottan a protestáns egyházak kultúraformáló szerepe iránt érdeklődnek, hanem haszonnal forgathatják a leendő vagy már szolgáló lelkipásztorok, presbiterek és általában olyan személyek is, akik meghatározó szerepet töltenek be a gyülekezetek és az egyházi közösségek életében.
Turi-Móricz Zsolt írása megjelent a Reformátusok Lapja LXX. – 2026. évfolyam, 34. számában
