Szászi Andrea recenziója az Igazság és életben

Van-e jövőnk? Merre tartunk? Mi az az alap, amelyre építeni lehet a jövőterve-zés során? Olyan kérdések ezek, amelyeket föltehetünk magunknak, de munkahelyi, gyülekezeti és iskolai, óvodai közösségekben is. Keresztyén emberként egyértelmű válasz erre az, hogy az alap Isten igéje, a hit megélése a mindennapokban. A változó világban egy biztos pont az örökkévaló Szentháromság Isten. Ebből indul ki ez a kézikönyv is. Több szerző munkájaként született meg egy olyan szakmai anyag, amelynek célja a református és evangélikus hittanoktatók szakmaiságának erősítése. Az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE), a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kara (KRE-HTK) és a Református Pedagógiai Intézet (RPI) közös munkájaként született kötetben 24 szerző 19 tanulmányával találkozhatunk, rendszerben szemlélve a hittanoktatást, annak tényezőit és résztvevőit.

Az anyagok egy részét, evangélikus és református oldalról is megvilágítva, két szerző fogalmazta meg: kiemelve a közös alapokat, de rámutatva a felekezeti különbségekre is. Ez a szakmai együttműködés tudatosan végigvonul az egész kötetben. Emellett az anyag egyszerre épít a modern szaktudományos alapokra, a Szentírásra mint vezérfonalra és azokra a kihívásokra, amelyekkel a minden-napokban találkozunk a hitéleti nevelésben. Mi az, ami nehézséget okoz? Mi az, amiben a szakmai fejlődéshez segítségre van szükség? Milyen elakadásaik vannak a szolgálattevőknek – mindkét egyház keretein belül – a mindennapokban?

Ezekre a kérdésekre választ keresve 2022-ben pályakezdők, egyetemi tanulók közötti felmérések alapján született meg az a tematika, amelyet a könyv tartalmaz. Magáról a kutatásról is olvashatunk részletesen a bevezetőben, ami jó látképet ad az MRE és az MEE tipikus, hittanoktatáshoz kapcsolódó problémáiról. Sajnos ezek egy része inkább szupervíziót, esetfeldolgozó alkalmakat vagy egyéni ventillációt igénylő téma: tanulói túlterheltség, fáradtság, a hittanórák minimális elfogadottsága a köznevelésben, az állami intézményekben tapasztalt negatívumok, rossz fizikai körülmények stb. Ezekre egy szakmai tanulmánykötet nem igazán tud olyan részletességgel kitérni, mint ami az egyéni vagy kis-csoportos beszélgetésekben megtörténhet. A szerkesztők viszont olyan témákat választottak, amelyek mégis objektív, szakmai és útmutató jellegűek lehetnek. Ezeket is összegezve, a közös kiindulópontról indul a kötet. Bár változik a jogszabályi környezet, változnak a módszertani és tartalmi lehetőségek, a generációk sajátosságai, de van, ami állandó. Ezt a hitvallást, mint a kötet fókuszát, tükrözi az alábbi, a szerkesztőktől származó idézet is:
„A Hitből jövő” cím azt sugallja, hogy a hit mindennek a kiindulópontja. A keresztény ember egyszerre néz visszafelé, hogy a hit útján Krisztus hogyan jelent meg eddigi életében, és egyszerre néz előre, hogy hogyan is éljen ezután. A valláspedagógiai munka olyan folyamat, amelyben a hitben megélt múlt identitást ad, ugyanakkor irányt is mutat a jövőre nézve. A valláspedagógia nemcsak ismeretátadás és személyes bizonyságtétel, hanem a hitből fakadó életkísérés és a közös formálódás útja, ahol együtt tanuljuk Krisztus követését.” (7. o.)

A jól használhatóságot segíti, hogy a fejezetekben az adott témáknál rövid bevezető található. Ezekben azzal találkozhatunk, hogy az adott tanulmány milyen kérdésekre segít választ találni. A hitéleti kapcsolódásokat erősítik az egyes oldalokon kiemelt bibliai vonatkozások, szentírási példák, amelyek az adott témához szorosan illeszthetők. Ezen kívül minden fejezet végén találhatunk „feldolgozást segítő kérdéseket”, amelyek a leírtak összefoglalását és elsajátítását támogatják. Majd az egyes részek „továbbgondolást segítő kérdésekkel” zárulnak, amelyek az elmélyítést, kitekintést erősítik. Ezek különösen alkalmasak akár arra is, hogy a hittanoktató, a vallástanár a szakmai identitását átgondol-ja, és az adott témában továbblépési pontokat fogalmazhasson meg saját magának. 
A kötet célja, hogy gyakorlati, időszerű és szakmailag megújító kiinduló-pontot, segítséget nyújthasson a hittanoktatás gyakorlatához. Bár felsőoktatási tankönyv is lehetne, és tartalmában illeszkedik is ehhez, de formájában mégis eltérő. Az elméleti ismeretek mellett nagy hangsúlyt helyez a tipikus élethelyzetekre, a párbeszédre és az önreflexióra. Példaértékű az a felekezetközi összefogás és szakmaiság, ami az egyes anyagokban is tükröződik. Alternatívákkal, ötletekkel, továbblépési pontokkal találkozhatunk öt nagy tematikai egységben.  

Az „Alapvetések” között a missziói parancstól 21. századi pedagógiai és valláspedagógiai elveken át jutunk el a jogszabályi háttér megismertetéséig, a hittanoktatás tartalmának keretrendszeréig. Ezután a második nagy tematikai egység a tanulókat állítja a fókuszba, élethelyzeteiket és a modern kihívásokat. A harmadik egység a katechéta személyét vizsgálja meg és a tanórai tervezés lehetőségeit. Majd a negyedik részben a módszertan lehetőségeiről, a differenciálásról és egyéb, a hittanóra megvalósításához kapcsolódó témákkal találkozhatunk. A könyv záró egysége olyan speciális területekre tér ki, mint a kis létszámú csoportok munkája, a nehéz témák feldolgozása. 
Azt gondolom, hogy ez az anyag valóban szemléletformáló, és jó alap lehet mindazoknak, akik a Szentháromság Istentől kapott küldetésben hitből – hitbe vezetik és kísérik a rájuk bízott diákokat. 

Dr. Szászi Andrea (Budapest)

A recenzió az Igazság és Élet 2025/3. számában jelent meg.