Éppen száz éve, 1925-ben jelent meg először a Theologiai Szemle című szakfolyóirat. A gazdag múltra visszatekintő lap a kommunista diktatúra alatti kényszerszünet ellenére sem tört meg. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa tulajdonában lévő kiadvány jelenleg negyedévente jelentkezik tudományos, teológiai, illetve napjaink kritikus társadalmi jelenségeire reflektáló írásaival. A centenárium apropójából Bóna Zoltán főszerkesztővel beszélgettünk.
Mi indokolta az 1925-ös alapítást?
Lényeges szempont volt az alapító számára, hogy a trianoni békediktátumot követő elcsatolások következtében legyen kommunikáció az anyaországi és a határainkon túli lelkipásztorok, egyházak és azok teológiai műhelyei között. Egységes, határokon átívelő magyar nyelvű teológiai szakfolyóirat nem létezett addig, így ez hiánypótlónak bizonyult nemcsak az elcsatolt területek szempontjából, hanem a diaszpórában/emigrációban élő magyar teológusok nézőszögéből is. Ilyen értelemben ez a kiadvány egyaránt szolgálta a nemzeti összetartozást és a felekezetközi teológiai eszmélődést. Ez utóbbi annál is inkább igaz, mert éppen a XX. század első negyedét jellemezte a Szentírás újfajta megközelítése és az ebből fakadó teológiai megfogalmazások, felismerések beáramlása.
Milyen körülmények között jött létre a lap? Kérem, vázolja a folyóirat történetét.
A Theologiai Szemle alapításának valóban századik évfordulóját ünnepeljük, de 1945 és 1958 között hosszabb szilenciumra kényszerült, nem jelenhetett meg, előbb a háború okozta nehézségek, majd pedig a kommunista diktatúra miatt. Mindenesetre a szakfolyóirat létrehozása 1925-ben forradalmi lépésnek számított. Az Országos Református Lelkészegyesület alapította Debrecenben, és olyan teológiai tanárok álltak mögötte, mint Csikesz Sándor vagy Varga Zsigmond. Húsvétkor jelent meg először, és érdekes, forradalmi ötletként már a címlapon olvasható volt Deák János, a Soproni Evangélikus Hittudományi Kar tanárának neve mint a pünkösdi szám főmunkatársáé. Tehát már a kezdetektől ökumenikus a lap. Később, 1958-ban a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának a kezébe került. E testületbe ekkor léptek be a kisegyházak, az 1960-as évektől az ortodox felekezetek, majd valamivel később – megfigyelői státuszban – a katolikus egyház is. A neoprotestáns egyházak – mint például a pünkösdi –, valamint felekezetek által alapított társadalmi szervezetek (ifjúsági vagy segélyszervezetek) is csatlakoztak, írások érkeztek tőlük is. Az orgánumnak ugyan erős a református karaktere, de máig az egyetlen olyan ökumenikus teológiai szakfolyóirat, amelybe beletartozik a legkisebb egyházaktól a történelmi protestánsokon át a katolikusig sokféle felekezet. Ez a színesség megmutatkozik a szerkesztőbizottságban, az írói és olvasói gárdában, a könyvtári megrendelésekben, ráadásul úgy, hogy e periodika megtalálható a világi/egyetemi könyvtárakban is.
A Németh Máté által készített teljes interjú a reformatus.hu oldalon olvasható.
Kevesebb
Az egyetlen magyar nyelvű ökumenikus teológiai szakfolyóiratot, a Theologiai Szemlét 1925 böjtjében alapították Debrecenben. A folyóirat küldetése a hazai és határon túli magyar nyelvű teológia gazdagítása. A hála jegyében tartotta a szerkesztőbizottság centenáriumi megemlékezését április 23-án Budapesten, az Evangélikus Hittudományi Egyetemen. Az eseményen a felszólalók elsősorban a lap és az egyházak kapcsolatát idézték fel.
A centenáriumi megemlékezés kezdetén Bóna Zoltán nyugalmazott református lelkipásztor, főszerkesztő és Korányi András, a házigazda Evangélikus Hittudományi Egyetem rektora, a szerkesztőbizottság elnöke mondott köszöntőt.
Fabiny Tamás evangélikus püspök áhítatában az alkalomra kiválasztott 100. zsoltár 4. és 5. versét olvasta fel: „Adjatok hálát neki, áldjátok nevét! Mert jó az Úr, örökké tart szeretete, és hűsége nemzedékről nemzedékre.” (Zsolt 100, 4b–5). Prédikációjában arról elmélkedett, hogy mit jelent az Isten szerinti idő, és mit az ember szerinti, múló idő. Úgy fogalmazott: az elmúlt száz évet tekintve számtalan nehézség és veszteség érte Magyarországot, az 1920-as években viharos időkben alapították a Theologiai Szemlét. Nem egymás ellen, hanem egymásért tevékenykedtek az alapítói és a szerzők. Hozzáfűzte: az idő Isten ajándéka. A Szentírásban olvasható fügefapéldázatot idézte, amely kapott még egy évet, hogy termőre forduljon. Mi is ajándékba kapjuk az időt, hogy egészséges gyümölcsöt tudjunk hozni. A megtérésre, az Istenhez fordulásra kapjuk ezt az időt – fogalmazott. Fabiny Tamás a zsoltárra utalva kiemelte az egykori lelkészeket, szerzőket, akik az Igén alapuló értékeket nemzedékről nemzedékre örökítették, és napjaink szerzői teszik ezt tovább, mert Isten hűsége, szeretete örökké tart.
Korányi András előadásában a teológiai szaklap három korszakát mutatta be. Ezek közül az alapítás idejének ismertetésére tért ki részletesen. Kifejtette, hogy az első világháborút követően jelentősen megváltozott a magyarországi nemzetiségi és felekezeti megoszlás a népességen belül. Más viszonyba kerültek a különböző felekezetek egymással és a társadalomban. Ilyen korszakban születtek meg a teológiai lapok, köztük a Theologiai Szemle 1925-ben, amely közösségteremtő fórumot jelentett, házhoz hozta a lelkiségi, teológiai kérdéseket és tanulmányokat, irányokat.
Ivády Zsuzsa beszámolója teljes terjedelmében a reformatus.hu oldalon olvasható.
Kevesebb
