Egy focista naplójából
Kármán Tibor

Egy focista naplójából

Ifjúsági regény (nem csak) fiúknak. Baranyai (b) András illusztrációival.

Dinyó és barátai szeretnek focizni. Egy nap egy lelkész érkezik a faluba, és ez sok mindent megváltoztat a fiúk életében. Naplóformában fociról, barátságról, emberi értékekről, Istenről.

Láttatok már lelkészt focizni? Hát én sokáig nem, de amikor láttam, akkor nemcsak az állam esett le, hanem elkezdtem naplót is írni.
Azelőtt csak focizgattunk Lapátékkal a faluban. Mára igazi focista lett belőlem. De nemcsak a technikám meg az erőnlétem fejlődött, hanem történt akkoriban egy és más ezen kívül is, ami nektek is érdekes és fontos lehet.
Van egy barátom, Kármán Tibor, aki fociedző; ő beszélt rá, hogy adjam oda neki a naplómat, hogy kicsit pofozgassa, és válogassa ki belőle azt, amit érdemes, hogy ti is elolvashassátok.

{youtube width="500"}sX_V-aYa5IM{/youtube}

1 900 Ft
1 615 Ft
ISBN: 978-963-558-193-1
Format:
Fr/5
Binding:
keménytáblás
Publication date:
2012
Pages:
136
Dimensions:
128×188 mm

Kattintson egy oldalra a nagyobb méretben való megtekintéshez.
Húzza a képet balra vagy jobbra a lapozáshoz.

imageimageimageimageimageimageimageimageimageimageimageimageimageimage

Nem csak fiúknak


A Kálvin Kiadó gondozásában megjelent Egy focista naplójából című ifjúsági regény nem csupán fiúknak jelenthet nagyszerű olvasmányélményt. A Baranyai András illusztrációival ellátott könyvecske minden fiatalnak tanulságos és izgalmas olvasmányként szolgál.

Bővebben

Kármán Tibor naplóformában megírt kiskönyve Dinyóról és barátairól szól, akiknek teljesen megváltozik az életük, amikor egy lelkész érkezik szürke kis falujukba, s megdöbbenve figyelik, ahogy a Tiszteletes beáll hozzájuk focizni. Kárpáti Kristóf, apukájától kapott becenevén Dinyó úgy dönt, mindent, ami ennek hatására történt fiatal kis életükben, naplóba foglal.

Március 21-én Dinyó a templomudvarban focizgat barátjával, Lapáttal, mint mindig. A szép tavaszi délutánon a nap már elindult lefelé, Lapát is hazament. Dinyó egymaga érintőzik a templomfalon, így gyakorolva a labdaátvételt. Képzeletben egy rajongókkal megtelt futballstadionban játszik épp, amikor a fél hatos távolsági busz zaja és az erős gázolajszag kizökkenti álomvilágából. Ideje hazamenni. Rendszerint ezzel a busszal érkezik haza az idős lelkész, aki rossz néven veszi, ha a templomudvarban játszanak a focipálya helyett. Dinyó meglepetésére azonban nem az öreg Bordás, hanem egy fiatal, fürge, bőröndös férfi lépdel felé: Borostyán Bernát református lelkipásztor. Gyors bemutatkozás és néhány udvarias szó után az ifjú lelkész már a labdával zsonglőrködik, ahogy ő nevezi: „a gömbölyű ördöggel”.

Dinyó este mindent elmesél otthon, és másnap már az egész suli tud a focizó papról. Délután pedig az egész csapat ott gyülekezik a templomkertben, hitetlenkedve bár, de izgatottan várva a lelkész felbukkanását…

És hogy mi történik ezután? Megtudhatjátok, ha kézbe veszitek ezt a kis könyvet, amely 132 oldalon mesél nektek barátságról, tiszteletről, emberi értékekről, Istenről és természetesen a fociról.

Szabados Orsolya
Reformátusok Lapja 2012. március 4.


Kevesebb


A bivalyosi csoda


Kárpáti Kristóf élete a foci. Játszik, ha van társa, de rúgja a bőrt akkor is (legszívesebben a templomkertben álló romos fallal egyérintőzik), ha a bivalyosi fiatalok közül senki nem ér rá vele játszani.

Bővebben

Nagy álma, hogy egyszer igazi focipálya legyen a faluban, ahol ideális körülmények között készülhet a fiúkkal a következő hazai meccsre. A pálya egyelőre azonban gizgazos birkalegelő, a csapat is csak akkor jön össze „edzeni”, ha éppen nincs jobb dolguk. Pedig a régi szép időkben minden másként volt, jól emlékszik erre Kristóf apja, aki valaha nagy spíler volt (legalábbis ezt állítja magáról), mára csupán a sörhasán feszülő tréningruha és kifinomult hozzáértése emlékeztet sportolói múltjára.

A falusi állóvizet Borostyán Bernát érkezése kavarja fel. A messziről jött lelkipásztor rejtélyes múltja sokakat lázba hoz. Kristófot például az érdekli legjobban, hogyan lehetséges, hogy egy atya, bocsánat tiszteletes ilyen jól tud bánni a lasztival?! Amikor elmeséli a fiúknak, kivel találkozott, barátai hitetlenkedve fogadják a hírt. Persze, hogy kíváncsiak ők is a csodapapra, délután már mindannyian a templomkertben nyüzsögnek. Bernát tiszteletes kapva kap az alkalmon, hiszen ő pont ezért jött ide, hogy egybegyűjtse a nyájat, s ha ehhez focicsapatot kell kovácsolnia a fiúkból, akkor egye fene, vállalja a kihívást. Bivalyoson hamarosan összefog a falu apraja-nagyja, és elkezdik felújítani a pályát, közben a fiúk is edzenek, hogy a következő szezonban benevezhessenek a serdülő bajnokságba.

Kalmár Tibor ifjúsági regénye Kristóf naplója. A naplóforma több szempontból kiváló megoldás – az egyes számú elbeszélést még személyesebbé teszi ez az intim irodalmi forma. A nagyobb fejezetek helyett kisebb adagokban haladva a nehezebben olvasó kamasz is könnyebben ráérez az olvasás ízére, hogy aztán a könyv a kezében ragadjon, amihez nagyban hozzájárul a sodró történetmesélés, a fiúk gazdag és humoros jellemábrázolása, valamint a fedhetetlen kalandok. Az irodalmi-esztétikai élményt Baranyai András szórakoztató illusztrációi teszik teljessé. A könyvet végigkísérő rajzok nemcsak a diákok, de a kamaszlelkű, focirajongó apák (és anyák) arcára is mosolyt csalnak.

Pompor Zoltán
Könyvhét 2012/2. szám

 

Kevesebb


Szorgalom, szerencse, szerénység


A http://meseutca.hu/ internetes oldalon jelent meg Pompor Zoltán ismertetője legújabb ifjúsági regényünkről

Bővebben

A kamaszkor az az időszak, amikor a korábban istenített szülők helyét új példaképek veszik át. A gyermekszobából kamaszbarlang lesz poszterekkel, újságkivágásokkal – a fiatal pedig felkészül, hogy megvívja a felnőtté változás életre szóló nagy csatáját. Szerencsés esetben az elérhetetlen idolok mellé kézzelfogható segítőtársat is kap az ifjú: mondjuk Ronaldinho mellé egy olyan felnőttet, aki lenyűgözően tud dekázni, és példát tud mutatni nemcsak a fociban, de az élet más területein is.

Kárpáti Kristóf (Dinyó) imádja a focit. Minden nap, tanítás után kijár a templomkertbe falazni (értsd: a falhoz rugdalja a labdát), hol egyedül, hol barátaival kergeti a bőrt, amíg az öreg Bordás elő nem jön, hogy hazazavarja őket. A templomkert nem ideális megoldás, valójában a focipályán kellene szaladgálniuk, de a bivalyosi stadion gyepét benőtte a dudva, birkalegelő lett belőle, a nagy időknek tanúi pedig a kocsmában üldögélnek és sztorizgatnak az egykorvolt sikerekről.

A langyos állóvizet a fiatal lelkész, Borostyán Bernát érkezése zavarja fel. Dinyót első pillantásra magával ragadja Bernát tiszteletes tudása, amely paptól szokatlan módon nem teológiai irányú: „Odapasszoltam a papformának, aki jobb külivel felvette, majd egyet jobbal, egyet ballal emelgetni kezdett úgy, hogy a labda csak húsz-harminc centire hagyta el a lábát, és még a bőröndjét sem tette le.” Kristóf elragadtatása egészen elképesztő tettre sarkallja a fiút: egy új korszak kezdetét látja a tiszteletes érkezésében, ezért úgy dönt, hogy naplóírásba kezd!

Az első személyben elmesélt történet sok ismerős motívumból építkezik, a legtöbb sport témájú könyvhöz hasonlóan (pld. Eduard Báz A csodacsapat; Joachim Masannek A vad focibanda) itt is kulcsszerepet kap az edző, aki a tehetséges fiatalokból sikeres, értékeiket jól látó, a másikért is küzdeni tudó közösséget formál. Amitől Kármán Tibor könyve különleges, az a magyar falusi környezet (nagyon valóságos, nagyon átélhető) és a cselekményt mindvégig átszövő vallásos szál.

Veszélye a fociról szóló nevelési-nevelődési történeteknek, hogy didaktikussá válnak. A vallásos ifjúsági irodalom szerzői ugyancsak ritkán tudják elkerülni a tanító szándékot. Kármán Tibor azzal, hogy Dinyóval mesélteti el a történetet, sikeresen kikerüli ezeket a csapdákat. A szövegben megszólaló kamaszhang és a hol vicces, hol tragikus történetek hitelesek, céljuk a tanítás helyett egy folyamatnak a bemutatása, amely Bernát tiszteletes és a fiúk közös erőfeszítéseinek köszönhetően eredményhez is vezet: a srácok viselkedésében, hozzáállásában történt változások hatására úgy válnak közösséggé, hogy mindeközben magukat is jobban megismerik.

A könyv nemcsak a fociszerető olvasót sodorja magával. A szerethető karaktereken túl az érzelmek és az emberi kapcsolatok őszinte ábrázolása, illetve a szöveg fitalos nyelvi regisztere igazi kamaszolvasmánnyá teszi a könyvet. Baranyai András ötletes illusztráció, apró gegjei pedig sikeresen támogatják meg a napló-illúziót.

Pompor Zoltán

Kevesebb


Kálvinista Szemle 2012/3. számában


Új lelkész érkezik Bivalyosra, egy távoli poros falucskába. Kristófot a templomkertben találja, épp „a tilosban” focizik. Az eldugott labdának kilátszik a fele, amit a lelkész észre is vesz. Megmutatja focitudását (dekázik, brazil kört csinál), Dinyó (ez Kristóf beceneve, a Ronaldinhóból rövidült le) meg csak ámul.

Bővebben

Másnap az iskolában elmeséli a focizó papot, persze senki sem hisz neki – csak később, mikor már a saját szemükkel látták. Megkérdezi őt Lapát (Kristóf egyik barátja), hogy focizhatnának-e továbbra is a templomkertben. Amikor ugyanis a tiszteletesnek megmutatják a libalegelőnek használt focipályájukat, teljesen elhűl. Így aztán a tettek mezejére lépnek: elkezdik rendbe tenni a pályát. Majd megtartják az első edzéseket, amelyeken – egyebek mellett – taktikai tanácsokkal is ellátja őket a lelkész. Edzői tevékenységének híre gyorsan terjed, és egyre többen bekapcsolódnak a régi focipálya alkalmassá tételébe is.

A jó humorral átszőtt könyvben végigkövethetjük, hogyan fejlődik a csapat (nagy vereségek után, egy-két kisebb döntetlenen át) a nagy győzelmek felé. A kölyökcsapat egyre jobb teljesítményt nyújt, és már erős csapatokat is legyőz. A sikerek pedig közösséggé formálják a játékosokat, egyre nagyobb a szurkolótáboruk is.

Dinyó családja először nem gondolja, mennyit ki tud hozni a csapatból a tiszteletes. (A fiút az apja sokat piszkálta, gúnyolódott vele, az édesanyja viszont látott valami tehetséget benne.) És a lelkész nem csak edzi, hanem folyamatosan próbálja tanítani is őket – idéz a Bibliából, példákat mond nekik. Kristóf megtudja, hogy nincs megkeresztelve; a lelkipásztor hatására eljár az istentiszteletre, majd (nővérével együtt) megkeresztelkedik.

„A játékot is, az életet is csak komolyan véve érdemes csinálni” – Dinyó naplója sok hasonló, a lelkész szájából elhangzó, motivációs erővel bíró bölcsességet rögzít. Aki végigolvassa (nem kell hozzá sok türelem, mert olvastatja magát), megtudhatja a csapat és az edző egymásra találásának végkifejletét is.

Kis Lázár Bence

Kevesebb

Literature & Fiction

NOTE! This site uses cookies and similar technologies.

If you not change browser settings, you agree to it. Learn more

I understand

Cookies are small text files that can be used by websites to make a user's experience more efficient.

The law states that we can store cookies on your device if they are strictly necessary for the operation of this site. For all other types of cookies we need your permission.

This site uses different types of cookies. Some cookies are placed by third party services that appear on our pages.

Go to top

John Calvin Publishing House of the Reformed Church in Hungary