Az intonációk szerzője Sepsy Károly, a debreceni Nagytemplom neves nyugalmazott orgonistája, aki ének- és orgonaügyi előadóként, az Országos Kántorképző Tanfolyam vezetőjeként harcosa lett a ritmikus éneklésnek. Éveken át vezette a Doktorok Kollégiuma himnológiai szekcióját. Szólistaként hallhatták orgonajátékát Erdélyben, Kárpátalján, Csehországban, Svájcban, Németországban, Ausztriában és Amerikában. Rádiós felvételein túl a nagytemplomi orgona pazar hangzását reprezentálja az Egy orgonista naplójából című cédéje. Harminc éven át lelkésznemzedékek sorát oktatta teológiai ének-zenetanárként. Ek­kor bontakozott ki szakírói tevékenysége, amikor teológiai kurzusok mellett tanulmányok és cikkek sorát írta, prédikációit társszerzős és önálló kötet is őrzi.

Sepsy Károly egész pályája alatt nagy hasznát vette annak, hogy a miskolci Bartók Béla Konzervatóriumban nemcsak orgonálni tanult Virágh Endre orgonaművésztől, hanem jártas lett a zeneelméletben és a zeneszerzésben is Kardos Pál és Frank Oszkár vezetésével. A debreceni Nagytemplomba kerülve 1963-tól a heti istentiszteleti renden kívül is számtalan nemzetközi és országos egyházi eseményen, jubileumi és ünnepi alkalmon, televíziós és rádiós istentiszteleten szolgált igényesen és magas színvonalon mint orgonista. A Nagytemplomban szerzett ötvenéves énekvezetési tapasztalatának eredménye az 512 református énekhez írt saját intonáció. Legtöbbször nem is egy előjátékot kínál fel, hanem többet, hiszen a más szöveggel énekelt dallam más-más arcát mutatja másik üzenetet hordozva, vagy más ünnepkörben megszólalva.

Az intonáció bevezetés, ráhangolás az énekre, de nem egyszerűen a kezdőhang megadásának eszköze, hanem – ha valaki igényesen teszi – szabályszerű zenei miniatűr kompozíció, amelybe belesűrűsödik az énekszöveg üzenete és hangulati töltése, a dallam stílusa, harmóniavilága és ritmikai jellemzői, valamint az énektempó megelőlegezése. Ezt a sokrétű elvárást nem minden kántor tudja rögtönzésszerűen végrehajtani, sőt a legtöbb gyakorló kántor esetében esetlegesek ezek az intonációk.

Sepsy Károly, a 2010-ben aranyokleveles teológus címet, idén szeptember 14-én pedig lelkészi gyémántdiplomát kapott lelkipásztor gazdag zenei fantáziával, az énekek szövegét-dallamát átélve és átérezve írt, ihletett darabjaival nyújt segítséget az istentiszteleti hangszerjátékosoknak, de inspiráló hatású abban is, hogy mintájára a kántorok maguk is próbáljanak alkalmas bevezetőket készíteni. Harmóniumra és orgonára egyformán találhatók a gyűjteményben intonációk, hogy emelkedetté és gazdagabbá tegyék istentiszteleteinket az ünnepi pillanatokban éppúgy, mint a hétköznapi kántori szolgálatban.

Fekete Károly

Most is gyanakodva fogadtam a helyes kis bordó dobozt, amiről nem tudtam, mit rejthet. Amikor megfordítottam, kiderült, hogy kottagyűjtemény, előjátékok a korálkönyv dallamaihoz és az énekeskönyvünk énekeihez. Azonnal nekiültem, találomra kihúztam egy-egy lapot, és eljátszottam a gyülekezetünkben leggyakrabban használt énekek elé szánt bevezető vagy éppen ezeket felvezető kis darabokat.

Bizony hosszú időre ott ragadtam a zongora előtt, és a felcsendülő muzsika zeneszerető családtagjaimat is előcsalta a lakás távolabbi részeiből. – Mit játszik, anyukám? – jött a kérdés, majd alig várva a választ, a kívánság: – Én is szeretném kipróbálni! És kipróbálták, megszerették épp úgy, mint én. Lassan négy évtizede végzek kántori szolgálatokat, oklevelem is van, de soha nem volt tehetségem vagy merszem ahhoz, hogy saját előjátékokkal kísérletezzek. Legtöbbször a korál első vagy utolsó sora szerepelt ezen a címen a repertoáromban, vagy a Református Egyházzenészek Munkaközössége által megjelentetett gyűjtemény, amit már a gyülekezet is előre tudna dúdolni, mert annyiszor hallotta.

Ezek az előjátékok szépek, kellemesek, szeretnivalók, nagyon jól használhatóak, mert az éneknek nemcsak a dallamára, hanem a szöveg tartalmára is ráhangolnak. Egy-egy énekhez több variációt is találunk: könnyebbet, nehezebbet, pedállal vagy anélkül, egy manuálra vagy többre. Lehet válogatni, mert van miből. Praktikus, mert külön lapokból áll, és nem kell fordítani játék közben. Előre oda lehet készíteni a korálkönyvbe, a megfelelő helyre. Látszik, hogy aki írta, maga is orgonapadon töltötte az életét.

Köszönet jár érte Sepsy Károlynak, aki hiányt pótol ezzel a gyűjteménnyel. Amíg sok gyülekezetünkben nem Anna Magdalena Bachok és Schweitzer Albertek végzik a szolgálatot, addig ilyen kiadványokra nagy szüksége van a kántoroknak és a gyülekezeteknek. Biztatok hát mindenkit, ismerje meg és használja a Zengjetek, orgonák című kiadványt! Ez a hasznos ajándék jót tett a lelkemnek, a kántori szolgálatomnak, és szebbé, méltóbbá teszi az istentiszteleteinket.

Csomós Józsefné
Reformátusok Lapja 2014. július 13.