Ez jutott nekem. Egy református lelkipásztor életútja

Mi tagadás, manapság, a lelkipásztori életrajzok elképesztő konjunktúrája idején nagyon alaposan meg kell gondolni, elfogadás avagy elutasítás legyen egy-egy lelkészi memoár sorsa. Cs. Kiss Andor könyvének esetében azonnali, őszinte és lelkes "igen"-nel voksolhatunk, mégpedig számos okból. Elsősorban talán azért, mert visszaemlékezéseinek minden sora az isten- és emberszeretet teljes harmóniájáról tanúskodik. Másodsorban azért, mert teljesen hiányzik belőle a műfajt oly gyakran ellenszenvessé és olvashatatlanná tevő önmegszentelési, előtérbe-tolási kísérletek sora. Végezetül pedig azért, mert a szerző - noha pszichológus képesítés nélkül - olyan keresztyéni életmintákat, túlélési stratégiákat kínál saját, igen változatos életútja fordulóival, amilyenekkel legfeljebb a Gyökössy-könyvekben találkozhattunk ezidáig.