Kilenc esztendővel ezelőtt református–evangélikus közös kiadásban látott napvilágot a neves Warns–Fallner szerzőpár németül 1994-ben megjelent, komoly visszhangot kiváltott munkája. A magyar kiadás megjelenésekor még viszonylag kevesen ismerték ezt a nálunk csak a kilencvenes évek elejétől gyakorolt, a Szentírás történeteit a lélekgyógyászatba beépítő módszert. Igaz, vannak, voltak olyan terapeuták nálunk is – például Saáry Kornélia –, akik alapvetően világi pszichodrámakurzusaikba is beépítik a bibliai elemeket.
Idézzünk itt a szerkesztő, Muntag Ildikó önvallomásából: „Először a ‘90-es évek elején váltam részesévé a testet-lelket magával ragadó élménynek. Noé bárkájába hívogattak. Életerős ló voltam, akinek szűkös volt a karám. Amikor aztán kinyílt a bárka ajtaja, az új idő friss levegője csapta meg orromat. A bennetek éltető vért pedig számon kérem, minden élőlénytől számon kérem, az embertől is (1Móz 9,5) – hangzott az üzenet. Akkor és ott történt meg velem, hogy a Bibliába kövült szöveg megelevenedett. S ez az élmény alkalomról alkalomra megismétlődött, hol erősebben, hol halkabban. Megtanultam a bibliodráma nyelvét, s ma már ez az a nyelv, amelyet a legjobban értek… A személyes élmények és »számonkérés« felelőssége indított arra, hogy továbbadjam a tapasztalatot. Előbb a csillaghegyi evangélikus gyülekezetben konfirmált ifjakat akartam a Biblia közelében tartani, ők hamarosan nem vallásos osztálytársaikat is elhozták a csoportba. Eközben szegődtem Eisenbarth Kriszta mellé felnőtt csoportjai társvezetőjének… Őszinte lelkesedéssel ajánlom e művet (mint sivatagi körülmények között is kinyíló jerikói rózsát! – P. É.) mindazoknak, akiknek a bibliodráma szó már élményt idéz. Ajánlom azoknak, akik az új évezred elején keresik a formát, amely a mostani, prófétákat nélkülöző világunkban felveheti a kapcsolatot az Örökkévalóval. Ajánlom a drámapedagógiára fogékony osztályfőnököknek, magyartanároknak, hitoktatóknak, lélekmentéssel foglalkozó szociális munkásoknak, börtönlelkészeknek, a csoportterápiában tevékenykedőknek, teológusoknak, igehirdetőknek, pszichoterapeutáknak, mentálhigiénés szakembereknek. Mindazoknak, akik napi munkájukban nem térhetnek ki az Ige elől.”
Mint a fenti idézet is érzékelteti, a bibliodráma két fő alkalmazási területe az evangelizáció és a gyógyítás. Mindkettő olyan szféra, amelyre most, kilenc évvel a könyv megjelenése után is égető, sőt, a korábbinál is égetőbb szükségünk van. A bibliodráma ráadásul nem talajtalan-gyökértelen jerikói rózsa hazánkban, hiszen a református kollégiumi színjátszásban a tanulók ugyancsak bibliai történeteket adtak elő. A különbség legfeljebb az, hogy a bibliodrámában sokkal több szerepe van a gesztusoknak, a testbeszédnek, a csöndeknek, mint koraújkori műfaji rokonaiban.
Hogy a javasolt alkalmazási területeket bővítsük egy kicsit: jómagam még a közösségteremtő munkahelyi tréningek sorába is bevezetném a bibliodrámát, különösen keresztyén oktatási és egészségügyi intézményekben. Mennyivel többet lehetne profitálni az Írás bölcsességéből és mélységeiből, mint egy esetleges tréner gyakran vonakodva fogadott módszereiből!
Petrőczi Éva
