Siba Balázs, Szabóné László Lilla, Pángyánszky Ágnes szerk.

Együtt a hit útján. Gyülekezetpedagógiai kézikönyv

A keresztségben Isten gyermekeivé és egyháza tagjaivá fogad bennünket. Ez az Istenhez tartozás minden keresztyén ember számára az egész életen át tartó, a hit útján járó tanítványi identitás ajándékát és felelősségét jelenti. Isten közösségbe hív bennünket az úton velünk együtt járókkal, akikkel felekezeti hagyományaink vagy személyes döntésünk alapján az elhívottak közösségében, az egyházban és a gyülekezetben az emberi élet egészét felölelő életszakaszokban és a legkülönbözőbb életfeladatokban, de mégis egy cél felé haladunk.

A gyülekezetpedagógia feladata ennek az összetartozásnak a tudatos művelése. Könyvünk a gyülekezetben folyó olyan pedagógiai tevékenységek elméleti és gyakorlati kérdéseit taglalja, amelyek Jézus missziói parancsa alapján mindegyik korosztály megszólítását célul tűzik ki. Tudatosan szeretnénk szakítani az egyházainkban fennálló, tudattalanul is működő gyakorlattal, hogy a katekézist, s így a gyülekezetpedagógiai munkát csak a gyermekekre, legfeljebb a fiatal korosztályra értjük. Élethosszig tartó tanítványságra (tanulásra és tanításra) kaptunk elhívást Krisztusban, melynek színtere az egész élet. Az egyház ennek egy részéhez, a gyülekezetben történő tanuláshoz teremthet közösségeket és adhat segítséget.

2 000 Ft
1 700 Ft
ISBN: 9789635584154
Pages:
400
Format:
B/5
Publication date:
2019
Binding:
kartonált
Dimensions:
158×235 mm

Kattintson egy oldalra a nagyobb méretben való megtekintéshez.
Húzza a képet balra vagy jobbra a lapozáshoz.

imageimageimageimageimageimageimageimageimageimageimageimageimageimageimageimage

Tanítványok vagyunk, nem kész keresztények.


Pángyánszky Ágnes evangélikus lelkésszel, az Együtt a hit útján című kötet társszerkesztőjével Galambos Ádám készített interjút az Evangélikus Élet magazin számára.

Bővebben

Együtt a hit útján címmel nemrégiben gyülekezetpedagógiai kézikönyv jelent meg a Kálvin Kiadó gondozásában evangélikus és református szerzők tollából. A kötet az egyes korosztályok életkérdései felől mutatja be a gyülekezeti tanítás lehetőségeit, és a gyakorlatban alkalmazható kérdéseket is kínál. Egyik szerkesztőjével, dr. Pángyánszky Ágnes lelkésszel, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Gyakorlati Intézetének vezetőjével beszélgettünk.

– Református és evangélikus szerzők közös munkájának gyümölcse a kötet. Mit tudunk egymástól tanulni?

– Együtt éljük meg a Krisztushoz tartozást, azt, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ez egy hangsúlyos üzenete a könyvnek. Közösen fedeztük fel, hogy a jelenlegi magyarországi helyzetben az egyházainkban nagy szükség van a gyülekezetpedagógia megerősítésére. Ez a tapasztalat és felismerés indította el a folyamatot, hogy közösen nézzünk szembe a jelen kor gyülekezetpedagógiai kérdéseivel, és együttműködve jelentessük meg a most közreadott gyakorlati kézikönyvet. Bár egyes írások esetében érződhet a felekezeti sajátosság, mégis, mindenki számára ismerős helyzetekre keressük a válaszokat.

– A kötet példája az evangélikus és a református teológiák együttműködésének is.

– Valóban, a Károli Gáspár Református Egyetem, a Pápai Református Teológiai Akadémia és az Evangélikus Hittudományi Egyetem munkatársai a könyv szerkesztői. A szerzők pedig az egyházi felsőoktatáson túl a szolgálatok széles spektrumát lefedik: gyülekezetben, kórházlelkészként, cigánymisszióban és másutt működő lelkipásztorok is vannak közöttük.

– A kötet elméleti alapját Németh Dávid és Szabó Lajos professzorok tanulmányai adják. A további fejezetek – szerzőpárosok munkái – korcsoportok szerint dolgozták fel a gyülekezetpedagógia lehetséges megközelítését. Miért tartották fontosnak, hogy az egyes korosztályok életkérdései felől mutassák be a gyülekezeti tanítás lehetőségeit?

– Többféle megközelítés adta volna magát, végül az élethosszig tartó tanulás szempontja mellett döntöttünk. Amikor gyülekezeti tanításról beszélünk, akkor többen először gyermekfoglalkozásokra, a konfirmandusok oktatására gondolnak – mintha mindezeket követően nem lenne fontos a tanítás. Izgalmas kihívás volt azon elgondolkodni, hogy ha életciklusokra bontjuk egy ember életútját, akkor miként jelenik meg az egyes életkorokban a tanítás lehetősége. Meg akartuk mutatni, hogy az ember életében a tanítás minden életkorban meghatározó lehetőség lehet.

– Az egyes korosztályok speciális érdeklődési területe, megszólítási módja rávilágít arra, hogy egy személy nem tud minden korosztályhoz megfelelően szólni. Milyen gyülekezeti hálózat szükséges ahhoz, hogy a kötetben foglaltak élő gyülekezeti modellé váljanak?

– Annak ellenére, hogy korosztályi megközelítés szerint tárgyaljuk az élethelyzeteket és az életciklusok megközelítési lehetőségét, ezt egy gyülekezet és egy lelkész szempontjából intergenerációs megközelítésnek, azaz generációk közötti tanulásnak látom. Amikor az óvodások, iskolások vagy a fiatal családosok korosztályával foglalkoztunk, akkor mi magunk is éreztük az összefüggéseket. Fontos meglátni, hogy például egy családos istentiszteleten nemcsak egyetlen korosztályt szólítunk meg, hanem több generáció felé tudunk evangéliumi üzenetet közvetíteni. Ugyanakkor be kell vallani, hogy egyetlen lelkész sem tud minden generációhoz odafordulni, minden generációt tanítani. A lelkésznek azonban lehetősége van arra, hogy olyan gyülekezeti munkatársi csapatot építsen ki és koordináljon, amely a tanítás területén meg tudja valósítani az egyes modelleket. Legyenek olyan elkötelezett emberek, akik vállalnak tanítói feladatokat is! Ez azt is jelenti, hogy a tanítókat is képezni kell. Ezt a gyülekezetek életében nagyon szép feladatnak látom. Építő és jó, ha minél több ember felkészül a tanítás szolgálatára.

– A harmadik évtized életkérdései és a kisgyermekes szülők katekézise címet viseli az a tanulmány, amelynek ön és Siba Balázs a szerzője. Hogyan lehet a talán legleterheltebb és legtöbb kihívással szembenéző korosztályt megszólítani?

– Valóban, a fiatal felnőtteknek ma nagyon sok a feladatuk, számos szerepben kell helytállniuk. Szembe kell nézniük a felnőttkor, a család, a munkahely adta feladatokkal, és ezek igen nagy koncentrációt igényelnek. Pozitívum, ha valaki azt mondja valamire, hogy „nincs időm”, mert ez azt is jelenti, hogy felfedezi: valaminek a hiányát éli meg. Ebben a hiányhelyzetben az ember keresi azokat a válaszokat, amik megerősítik őt az egyes szerepeiben. Fontos, hogy az egyháznak legyen ereje és kreativitása megteremteni azokat a helyzeteket, amelyekben elkezdődhet egy beszélgetés. Tudjon kérdezni az egyes ember, aki elfoglalt, de szeretne jó szülő lenni, ugyanakkor munkájában előrelépni, aki szeretné megvalósítani önmagát. Fontos, hogy ott legyünk, és minderről beszélgetni tudjunk vele. Ennek a gyakorlati megvalósítását segíti az egyes fejezetek végén összegyűjtött élethelyzeti kérdések gyűjteménye. Ebben javaslatokat is adunk arra, hogy milyen módon lehet az egyes életszakaszokhoz tanítási módot hozzárendelni.

– Sokakban él a spirituális éhség, az egyháztól mégis távol maradnak. Hogyan lehet a keresőket megszólítani, hogy részeseivé váljanak a gyülekezet megtartó közösségének?

– A lelkiség kérdése erősen meghatározta a munkánkat. A tanításhoz az is szükséges, hogy legyen, aki vágyik arra, hogy ismeretet szerezzen. A tapasztalható spirituális éhségre az őszinte és emberi odafordulás az első válasz. Nem tekintek semmit előfeltételnek, hanem meglátom az emberben a kérdezőt és a keresőt. Mellészegődöm, „útra kelek vele”, és bízom az Isten segítségében: hogy lesz módom elmondani, számomra mi a fontos, mi az, ami engem megtart. Gondoljunk az emmausi tanítványok történetére! Mindenkiben ott vannak a kérdések, ott van a megmagyarázhatatlan, amire nem találja a választ. Isten nem kíván tőlünk többet, mint hogy azt mondjuk el, mi az, amiben mi megtaláltuk az életünk értelmét.

– A kötet másik központi kérdése a tanítványság. Mit értsünk ezen?

– A tanítványi létben benne van, hogy nem „kész keresztényként” látjuk magunkat, hanem úton lévő embereknek. Olyannak, aki tanulni akar. A tanítványi lét szemlélete szorosan hozzátartozik az Istenről szóló tanulás folyamatához.

– A kötet gyakorlati kézikönyv. Kiknek ajánlja?

– Ha valaki a saját korosztályának a fejezetét elolvassa, akkor valláspszichológiai szempontból nagyon érdekes kérdésekről szerezhet ismeretet, olyanokról, amik önreflexióra is lehetőséget adnak. A könyvből az érdeklődő megismerheti, hogy a különböző életkori helyzetekhez miként kapcsolódhat a tanulás folyamata. Kötetünkkel elsősorban a gyülekezeti katekétikai munkát kívánjuk erősíteni, így minden fejezetben hangsúlyos, hogy miként lehet a megállapításokat az egyes gyülekezetekben megvalósítani. A teológiai oktatáson túl a lelkészek számára is inspiráló lehet, de minden gyülekezeti szolgálónak gyakorlatias és hasznos olvasmányává válhat.

– Tervezik-e, hogy folytatva az egyetemek együttműködését, további köteteket is készítenek?

– A könyv előzménye egy konfirmációval kapcsolatos nemzetközi kutatás volt. Ebben a témakörben már születtek publikációk. Folytatni szeretnénk az együttműködést. Azon gondolkodunk, hogy a következő kötetben nem korosztályi alapon vizsgálódva, hanem egyes élethelyzeteket körüljárva próbálunk meg a gyülekezetpedagógia feladataira reflektálni.

GALAMBOS ÁDÁM
FOTÓ: MAGYARI MÁRTON

Megjelent az Evangélikus Élet 84. évfolyam 25–26. (2019. június 30. – július 7.) számában.

Kevesebb

Academic

NOTE! This site uses cookies and similar technologies.

If you not change browser settings, you agree to it. Learn more

I understand

Cookies are small text files that can be used by websites to make a user's experience more efficient.

The law states that we can store cookies on your device if they are strictly necessary for the operation of this site. For all other types of cookies we need your permission.

This site uses different types of cookies. Some cookies are placed by third party services that appear on our pages.

Go to top

John Calvin Publishing House of the Reformed Church in Hungary