Számomra fontos, hogy a könyv megírásának oka nem csupán a tudományos tisztánlátás keresése, gyakorlati célja is van, vagyis mindazok számára is keresi a választ, akik újonnan tértek meg, akik számára nem evidencia az Ószövetség tartalomjegyzékének felekezeti különbözősége. Kétségtelen, hogy az átlagos bibliaolvasó számára sem a szövegkritika, sem a kánontörténet nem áll érdeklődésének középpontjában, ugyanakkor mégsem lehetünk közömbösek, hiszen, mint azt a könyv is hangsúlyozza, végsősoron a sokat emlegetett Sola Scripturáról van szó. „Amennyiben pedig nem definiálható pontosan a Scriptura, akkor az arra alapozott értelmezés, a hermeneutika és a gyakorlati megvalósulás, a prédikáció is elveszti meghatározott kiindulási pontját.” Felfogásában a Szentírás ihletett/inspirált gyűjtemény, melynek minden egyes szövege szent. A kánon viszont a Szentírás tartalomjegyzéke, ami változhat. Ugyanakkor hangsúlyozza a szoros kapcsolatot. Amíg a Szentírás örök, a kánon mindig az adott korszak teológiai-etikai tükröződése, ezért szükséges kanonizációról és dekanonizációról beszélni.
(...)
A teljes cikk a CONFESSIO online folyóirat 2024.1. számának Könyvszemle rovatában olvasható.
