A család – Isten kegyelmének drámája
Békési Sándor ajánlója a Reformátusok Lapja 2019. február 3-diki számában.
Bővebben
A tavalyi év jegyében mind az állam, mind az egyház a család jelentőségére, támogatására hívja fel a figyelmet. Azt tapasztaljuk, hogy egyre több szó esik a család társadalomalapító intézményéről és semmi mással nem helyettesíthető megtartó erejéről. Szaporodnak a családról szóló kiadványok, a szociológia és a pszichológia tudományos vizsgálatának egyik fő területét képezi immár a család.
A politika és a tudomány érdeklődésének ebben a hangos kavalkádjában alig észrevehetően, szerényen feltűnik egy kis enchiridion, Molnár Miklós Isten munkája a család életében című könyve a Kálvin Kiadó jóvoltából. A 2004-ben megjelent és hamar elfogyott kiadványnak második, változatlan utánnyomása ez a kötet, amely Molnár Miklós református lelkipásztornak a budapesti Kálvin téri gyülekezetben elmondott prédikációsorozatát tartalmazza egységes, izgalmas olvasmánnyá szerkesztett formában. Ez a kis könyvecske ugyanis abból a szempontból vizsgálja a családot, amelyről sem a politika, sem a szociológia, sem pedig a pszichológia nem beszél, pedig a leglényegesebb a család alapvetését, életét és sorsát illetően. Ez pedig az a tétel, hogy valójában a család Isten kegyelmének drámája.
Molnár Miklós a család tárgyalásánál nem ideális képet fest, mint a dicsekvő Facebook-oldalak vagy a művi módon kiszínezett reklámok, az ideálist célnak kijelölő tudományok vagy a hollywoodi mosolyra építő vallásos giccsek, hanem Emil Brunner antropológiájához híven, ahogyan az embert, úgy a családot is őszintén, minden szépítgetés nélkül, betegként mutatja be. Az eredendő bűn okán mi, emberek valamennyien megromlottak vagyunk, és bizony a kívülállók felé mutatott tökéletes felszín mögött családunk is betegségtől szenved. Mindez azért van, mert miután a család önmaga erejéből nem képes az egészséges életre, a család tagjaival együtt szenvedő kegyelmes Isten munkálkodásában végig kell járnia a mélységeket és magasságokat egyaránt.
A családról szóló szépirodalom ismeri ezt az isteni dramaturgiát, hiszen sokszor erre az üdvtörténeti szálra fűzik föl történeteiket az írók – gondoljunk például Jókai Mór Mire megvénülünk című regényére. Teológiai megközelítésben Molnár Miklós a krisztusi drámán végigvezető vezérfonalat az 1Móz 37–50 bibliai részekben szereplő József és családjának történetében találja meg, amelyben a látszólagosan jó családtól eljutunk a gyűlölet okozta robbanásig, majd a testvérei által ciszternába hajított Józsefen keresztül a legnagyobb mélységekig. Megismerhetjük a kitaszítottság és a teljes kiszolgáltatottság állapotát, a kísértéseket, ugyanakkor a megkötözöttségek ellenére létező belső szabadságot, az elveszített család helyett a világ szolgálatát, valamint az önismeretre és családtagjaink ismeretére jutást, amely valójában Isten-ismeret. A mindezen stációkat végigkísérő imádság nyomán pedig arra a döbbenetes tapasztalatra jutunk, hogy bármennyire megromlottak is családjainkban a belső viszonyok, azokban a viszonyokban Krisztus hal meg és támad fel, hogy számunkra újjáteremtse kapcsolatainkat szeretteinkkel.
Békési Sándor
Kevesebb
Családteológia kezdőknek és haladóknak
A családterápia szó jelentésével többnyire azok is tisztában vannak, akik még soha nem vették igénybe azt. A rokonságon belüli feszültségek, a generációk életét meghatározó lelki sebek miatt felkeresett szakemberek munkájáról több fórumon olvashatunk. A családteológia jóval kevésbé ismert fogalom, ám a Kálvin Kiadó révén megismerhetjük, ahogyan a kauzália is magyarázatra talál Fodorné Ablonczy Margit Családpasztoráció – Hogyan segítenek a kauzális alkalmak a családi kapcsolatok rendezésében? című könyvének olvasása folyamán. A doktori disszertáció anyagából összeállított kötet végigvezeti az érdeklődőt azokon az állomásokon, amelyeken a gyülekezet szolgáltatását igénybe vevő egyén és famíliája születésétől a végső búcsúig áthalad.
Miként a szerző is megfogalmazza, maguk a szakemberek is egyre nehezebben tudják pontosan meghatározni, mit nevezhetünk manapság családnak. Ennek a közösségnek nemcsak genetikai örökségét, de értékrendjét és a hagyományokat őrző, netán elvető döntéseit is figyelembe kell venniük azoknak, akik tagjait a gyülekezetben pásztorolni kívánják. A hat fő fejezetből álló kötet elsősorban azoknak kínál segítséget, akik hivatásuknál fogva szembesülnek a családok életének nehézségeivel a hagyományos egyházi év ünnepein kívül eső jeles alkalmakon.
Az elvi alapvetésekkel induló tudományos munka rövid etimológiai tisztázás után a magyar családokra vonatkozó vallásszociológiai helyzetképet tárja elénk, száz-százötven éves visszatekintéssel. A kötet egyik erénye, hogy a fejezetek tételmondatait kiemeli, így az olvasó nem siklik át egy-egy nehezebben érthető gondolat felett, az összefüggések egyértelműbbé válnak. Betekintést kapunk a magyar lelkiállapot-kutatásokba, megismerkedhetünk a családhoz kapcsolódó humán tudományok fő képviselőinek munkásságával.
A józan, szépítésektől mentes bevezető szakasz figyelmeztetését lényeges tudomásul vennünk: a család sérülékenysége abban is rejlik, hogy részben olyan emberek összetartozásából épül fel, akik nem választották egymást. Ennélfogva a közöttük kialakuló kötelék sem válik feltétlenül szeretetteljessé, az egymás iránti érzések alakulása bonyolult folyamat. Emiatt is nehéz az egyház küldetése, amikor a korszellem által is zilált vérségi és egyéb rokonsági viszonyok között képviselni akarja Isten üzenetét.
A családokon belül eltérő korban lévő tagoknak más-más feladattal kell szembenézniük: az életciklusok stádiumait és a családi rendszerben szükséges változásokat, a különböző generációk életváltozásainak görbéit néhány fejezetben ábrák teszik áttekinthetővé. Éppen ezek a változások hozzák magukkal azokat az alkalmakat, amelyeken a család elérhetővé válik a lelkipásztoroknak és a gyülekezetnek.
A nem egyházias háttérből érkezők is igénylik a kauzáliákat: a keresztelési, esketési vagy temetési szertartásokat, sőt a konfirmáló gyermekek jelentős része sem elkötelezett keresztyén családokból kerül ki. Minden ilyen alkalom esélyt kínál az evangélium hirdetésére, a gyülekezetépítésre, az áldás közvetítésére, a liturgia értelmezésére. Ezek azok a lehetőségek, amikor a lelkészek a család meghívására vehetnek részt az ünnepeken, az életciklust megváltoztató fogadalmak kimondása, az elhunytak elengedése idején. Így válnak a rokonság ünnepei a dialógus olyan alkalmaivá, amikor a sérelmek, a rejtegetett fájdalom, az elidegenedő tagok hiánya szavakban is kifejezésre juthat. A jegyesoktatás, a keresztelés vagy temetés előtti beszélgetések a bizalmon alapuló terápia kezdetévé válhatnak. A Biblia szereplőinek történetei példázzák a nemzedékeken át hordozott rossz örökségtől való szabadulás útját az „ezerízigleni” áldásig.
A könyv megismertet a kapcsolati válságok dimenzióival, az emberi interakciók sajátosságaival, a bizalom etikai vonatkozásaival. A családteológiai alapvetés szerint Istennel és emberekkel való kapcsolatra születtünk, s a nekünk adatott „háznép” az áldás ígéretét hordozza. Ezért sem mindegy, hogyan kerül érintkezésbe az egyház és annak képviselője az egymás iránti lojalitásukban sokszor nagyon eltérő tagokkal.
A lábjegyzetek, a szómagyarázatok és a bibliográfia segítséget nyújt a téma iránt mélyebben érdeklődőknek, illetve a további kutatásban.
Marjai Éva recenziója a Reformátusok Lapja "Könyvjelző" rovatában jelent meg 2025. március 2-án.
