A kosara üres
A paksi református gyülekezet Anna-imaóráján 2012 óta használja a főként kötött imádságokból álló vezérfonalát, amely 2025 őszétől vált elérhetővé a Kálvin Kiadó gondozásában immár egyházunk minden gyülekezete számára. A Lenkeyné Teleki Mária és Lenkey István lelkipásztorok által kidolgozott útmutatóval az volt a szerzők célja, hogy segítsék azokat, akiknek az imaközösségben nehéz megtalálni a megfelelő szavakat, egyúttal rámutassanak, milyen gazdag lehet az imaéletünk.
„Szerettünk volna ívet adni az imaközösségnek, amelyben helye van a dicsőítésnek, a bűnvallásnak, a feloldozásnak, a hálaadásnak, a hitvallásnak, a könyörgésnek és az áldásnak” – mondta megkeresésünkre Lenkey István. „A bibliai igék a legkiválóbb forrás ehhez, és ehhez az ívhez válogattunk énekeket is református énekeskönyvünkből. A református kegyességünkben egy ideje kikopófélben vannak a kötött imádságok, noha ez nem volt mindig így, elég csak Szikszai György imádságos kötetére vagy Kálvin János imáira gondolnunk – utóbbiból meg is jelenik egy a füzetben. Az istentiszteleti liturgiában egyedül az Úri imádság maradt meg, ezen kívül nagyon kevés van egyházi gyakorlatunkban.”
A lelkipásztor szerint az a felfogás nyert teret a vezérfonal összeállítása során, hogy egyéni imádságaink gyakran leegyszerűsödnek vagy egyoldalúvá válnak. „Ez nem biztos, hogy szükségszerű, de van kísértés arra, hogy az imádságunkban csak felsoroljuk a kéréseinket, aztán várjuk, hogy Isten teljesítse őket. Ezek a kötött imádságok az imaélet gazdagságára próbálnak rámutatni, hiszen a beszédet is úgy tanuljuk, hogy másoktól halljuk a szavakat. Fontos tudnunk, hogy a szentek közössége évezredek óta imádkozik, mi pedig ebbe a folyamatba kapcsolódunk bele a személyes imádságainkkal. A füzetben egyébként nem csak kötött szöveges imádságok szerepelnek: ott van a csendes perc az egyéni bűnvalláshoz, illetve a hangos imaközösség is.”
Lenkey István úgy véli, hogy amikor imádságban újra és újra megvalljuk hitünket, például a füzetben szereplő apostoli hitvallással, akkor az elhangzottak egyre tudatosabbá válnak számunkra.
„Amikor ezek a gondolatok újra és újra kihangosodnak, akkor engedjük, hogy Isten Igéje hasson az életünkben.”
Hozzátette: fontos, hogy amikor Istent megszólítjuk, menjünk be a belső szobába, de ez nem zárja ki az ima más formáit. „Az imádság az egyház alaptevékenysége. A vezetett közösségi imádság segít, hogy merjünk fohászkodni és legyenek ehhez szavaink, fordulataink, kifejezéseink és témáink.”
A paksi gyülekezetben mind a mai napig hónapról hónapra van egy imaóra, ahol a vezérfonal alapján imádkoznak. „Nem ez az egyetlen imaközösségi alkalom a gyülekezetben, de segített abban, hogy közösségünket imádságos légkör hassa át, hogy ez legyen minden tevékenységünk alapja és a gyülekezetünk tagjainak az imádkozás már magától értetődő. Úgy gondolom, hogy ennek köszönhetően tudjuk sokkal jobban elfogadni egymást, tudunk harag nélkül egyet nem érteni egy adott kérdésben, és vált sokak szívügyévé a missziós munka” – zárta gondolatait Lenkey István.
Dezső Attila írása a Parókia portál Hitélet rovatában jelent meg 2026. január 15-én.
