Történeteink
Szűcs Teri szerk.

Történeteink

25 éves a KIMM Ráckeresztúri Drogterápiás Otthona

Negyedszázados a Ráckeresztúri Drogterápiás Otthon. 1987 februárjában indult meg a rehabilitációs munka – a huszonöt éves fennállást ünnepli ez a huszonöt történetből álló gyűjtemény. Az Otthon volt vagy jelenlegi lakói írnak benne magukról, életútjukról, történeteikről, illetve közreadják azokat a dokumentumokat, amelyek a terápiájuk idején születtek. Olvashatunk „terápiazáró önértékelést”, „fázisváltó kérelmet” is – ezek a gyógyulási folyamatot összefoglaló, a gyógyulási szándékot rögzítő írások fontos pontjai a terápiának, bennük összpontosul a kiutat keresők elszántsága, reménykedése, a közösség iránti ragaszkodása. A Ráckeresztúri Otthonból kisarjadó történeteket – hogy még inkább átélhetővé legyen a szabad élet öröme – arcok, képek, mesélő fotók egészítik ki.

900 Ft
765 Ft
ISBN: 978 963 558 194 8
Formátum:
BN/20
Kötés:
kartonált
Kiadás éve:
2016
Oldalszám:
136
Méret:
168×188 mm

Kattintson egy oldalra a nagyobb méretben való megtekintéshez.
Húzza a képet balra vagy jobbra a lapozáshoz.

imageimageimageimageimageimageimageimageimageimageimageimageimageimageimageimage

Megtért dzsankik Ráckeresztúrról


http://gepnarancs.hu

 

„Elővette egy mélyhűtőből, vesetálban feküdt, és rá volt írva, hogy lány, 500 gramm…” - 25 éves a KIMM Ráckeresztúri Drogterápiás Ottona. Ebből az alkalomból jelent meg a Történeteink című, 25 egykori drogfüggő rövidebb-hosszabb vallomását tartalmazó csokor.

 

„Amikor beléptem az otthonba nem arra számítottam, ami fogadott. Megláttam, hogy itt ugyanolyan emberek vannak, mint én. Feltűnt az emberek kedvessége, mert a kinti agresszív életemben ilyen nem létezett. Volt egy érzés, ami nagyon sokszor elfogott, de nem tudtam mi az. Ez a szeretet volt.” (Frodi)

 

Drogosnak lenni, majd a drogról lejönni és folytatni az addigra káoszba fulladt, kudarcokkal, ön- és környezetrombolással teli életet hatalmas küzdelem. A kihívás nehézsége pont abban áll, hogy a rendkívül erős szenvedélybetegséggel küzdő dzsankinak el kell jutnia arra a pontra, ahonnan úgy érzi, nincs már tovább. Mindennek szükségszerűen magányos döntésnek kell lennie, ugyanis itt már nem elég az aggódó cimborák, és az esetenként – jogosan – tőlük elfordult családtagok unszolása a rehabilitáció irányába. Egy függő döntést hoz minden lövéssel, szippantással és beállással – az általa választott árnyékvilág ugyanis sokáig képes arra, hogy egy másik perspektívát mutatva eltávolítsa a szeren rajtamaradt embert a valódi élettől, ahonnan menekült és menekül folyamatosan.

Bővebben

 

A Ráckeresztúri Kallódó Ifjúságot Mentő Misszió kapuit átlépő, majd onnan – remélhetőleg -gyógyultan távozó egykori szenvedélybetegek küzdelme nem ér véget az anyaölhöz hasonlatos közösség elhagyásával, s talán a harc lényege pont itt kezdődik. Úgy kell ugyanis élniük addigra átértékelt életüket, ahogy azelőtt nem tudták és nem is akarták elképzelni. Csakhogy azóta döntöttek. Jól.

 

Nem egyszerű képlet

 

A Szűcs Teri szerkesztette Történeteink 25 elbeszélőt állít az olvasó elé. Huszonöt fiatalt, akik ugyan élhettek volna másként, nem így tették. Ők fölvállalják betegségüket, bűneiket és egykori érzéseiket azért, hogy életükkel és küzdelmeikkel szembesítve másokat is segítsenek. A könyv fülszövegén is olvasató az ajánlás, miszerint az Istenhez vezető utat megtaláló valaha volt dzsankik tragédiái és nyomorúsága tanulságként, példaként szolgálhat ma is aktív, szerfogyasztó társaiknak, és a környezetük olyan szereplőinek, akik talán közvetlenül nem, de közvetetten nagyon is súlyosan kaptak azokból a megrázkódtatásokból, amiket fiuk/lányuk/szerelmük életviteléből adódóan viselniük kellett. Nekik tehát kötelező olvasmány a Történeteink, de minden érdeklődőnek csak pluszt adhat a könyvecske, melyben az őszinteség néhol arcul üt, ám hozzásegít ahhoz, hogy meglássuk az embert a drog mögött.

 

Hőseink könnyedén beszélnek aktív éveikről, s monológjaikból (melyek között van egyébként a rehabilitáción szükséges fázisváltási kérelem mellett terápiazáró önértékelés is) kiderül, nagy részük hátrányos helyzetű, szegény, elvált szülők gyermeke, aki már kiskorában rálátott az élet sötétebbik oldalára, s választott. Van azonban olyan vallomás is, mely aggasztó lehet egy jól szituált, kielégítő keresetű számára – ugyanis a sztereotípiákkal ellentétben, nem csak az utcán csavargó „kulcsosgyerekekből” lesznek csúnya drogosok, akik, ha kell, mindenre készek az aznapi lövésért.

 

Ugyan minden út a gyógyulással és Isten meglelésével végződik, a Történeteink mégsem negédes és szájbarágós könyv a hitről és a gyógyulásról, mert az itt bemutatott szenvedéstörténetek hétköznapivá teszik a szereplőket, s az olvasóhoz is közelebb hozzák a sokszor hamis klisékből felépített „sikátorban bújkáló, pályaudvaron kéregető” dzsankik külsőségeken túli oldalát.

 

Alice, ez már nem csodaország!

 

A gödör mélyére kerültek nem csak saját életükkel játszanak választott életvitelük során. A kezdeti – haverokkal eltolt – spanglikat (ugyan nem szükségszerűen, de) fölváltják a tabletták, porok és egyéb szerek, egészen addig, míg a túlélésért folyó küzdelem egyetlen céljává válik az anyag. Ekkora a függő egészségesnek mondható kapcsolatai elsorvadnak, a régi haverok eltűnnek, és megmaradnak a sötét démonok, meg a szélmalomharc. Az arcokról leolvad a mosoly, a túlélés vegetálásba fordul, s a választott „alternatív valóság” kimutatja foga fehérjét – tragédiák detonátorát beindítva.

 

„Az anyag azonban fontosabb volt. „Majd holnap beszélünk”, mondtam, és ő hazaindult az új feleségével, én pedig cuccozni. Hazafelé mindketten karamboloztak és az életüket vesztették.” (Gábor)

 

„Egy alkalommal aztán az egyik srác nagyon határozottan rám szólt, hogy szívjak már én is, vagy menjek el. (…) Rosszul döntöttem.” (Dodi)

 

„Drogot árultam, hogy fedezni tudjam a saját napi szükségletemet. Anyám szemében láttam a fájdalmat, amikor a börtönben a beszélőn, az üvegfal mögött rám nézett. Nem mondta ki, de szerintem megbánta, hogy akkor, amikor apám döntés elé állította, engem választott.” (Dodi)

 

„Két abortuszom volt, a második egy 24. héten megszakított terhesség, amely során világra (vagyis „halálra”) kellett hoznom a magzatomat. Éjjel belopóztam a nővérszobába, és egy fiatal nővért spanglival „lefizetve” elértem, hogy megmutassa a halott magzatot. Elővette egy mélyhűtőből, vesetálban feküdt, és rá volt írva, hogy lány, 500 gramm…” (Tímea)

 

„A Nyírő Kórázban érett meg bennem, hogy változtatni akarok. Három hét után a kórház vécéjében beleszívtam egy füves cigibe, és akkor mondtam azt, hogy elég, ez nekem nem kell. Odamentem az orvoshoz, és elmondtam, hogy szívtam, de nem kell. Segítsen.” (Gyuri)

 

A gödör mélyére jutók fizikai- és mentális leépülésének tehát kulcsszereplője a drog, ám a szer által életre keltett, hatalmas erejű vasmarok csak azokat szorítja meg, akik elindulnak a leépülés lejtőjén. Nem mindenkiből lesz dzsanki ugyanis. A fű nem minden esetben kapudrog, és a hétköznapi szerhasználók nagy része – akármennyire is meglepő – nem tartozik olyan problémás esetek közé, akiket nap mint nap láthatunk a város eldugottabb pontjain. Mint ahogyan azt dr. Zacher Gábor is kiemeli Mindennapi Mérgeink című kötetben, a drog különösen azok számára tartogat nem kívánt, szörnyű jövőt, akik benne találják meg a kulcsot, valami elérhetetlen eufóriához, egyféle instant boldogsághoz. Csak ez az út nem Csodaországba vezet, hanem egy sokkal sötétebb, mocskosabb lyukba.

 

„Tizennégy éves voltam, amikor elszívtam az első füves cigimet. Az volt az a pont, amikor úgy érzetem, megtaláltam azt, amit addig kerestem.”(Zsolt)

 

hirdetés

„Leültem a peronon egy padra és néztem sorban a metrókat (…). Ki is számoltam. Két lépés, a harmadikra elrugaszkodom és vége. (…) Elkezdtem zokogni, és arra gondoltam, hogy milyen ócska, gyáva alak vagyok, hogy még ezt sem tudom megtenni.” (Dodi)

 

 

 

Válaszút-Keresztúr-Isten

 

A mélypontról való fölemelkedés, a könyvben szereplők – s a sorsaikat olvasók – számára is csak nehezen elképzelhető, hosszú folyamat. Épp ezért különösen érdekes, hogyan birkóztak meg a fiatalok testi-lelki mérgeikkel, hogy a pótszerek helyét átadják Istennek, s vele éljenek tovább. Történetük megváltástörténet, hisz a kegyelem mindenkié, aki elfogadja az Úr útját. A rehabon gyógyuló és gyógyult egykori függők sikere több síkon is megmutatkozik, rendeződő családi életük mellett sokuk jelenleg is elszánt munkása a Missziónak, s ki így, ki úgy, céljaként tűzte ki, hogy segítsen azokon, akik a drogba menekültek. Feladatuk lehet hétköznapi segítség, tanítás, vagy az írással és drogprevencióval való foglalatoskodás (a Drognaplót jegyző Kubiszyn Viktor is itt gyógyult meg, az ő története is olvasható a könyvben), annyi azonban bizonyos, hogy segítségük nem mérhető emberi léptékkel azok számára, akiket esetleg ők húznak ki a feneketlennek tűnő csapda vonzásából.

 

Istennel való kapcsolatukról nagyon diszkréten, egyszerűen, s mégis szépen beszélnek, tanulságul szolgálva azoknak, akik a hitvesztettség idejében nem találják helyüket.

 

„Öt hónap után azt éreztem, valaminek történnie kell, éreztem is a gyomromban, hogy valami ki akar jönni belőlem. El is érkezett a nap. A csoportban harmadikként szólaltam fel és imádkoztam: „drága Istenem, most szabadíts meg!” Elkezdett folyni a könnyem, és az volt bennem, hogy én ezt nem akarom, mert ez így nem jó, de ugyanakkor akartam is. Sírtam, és a mellettem lévő srác mondta, hogy „Gyuri, most tértél meg”.” (Gyuri)

 

„(…) már annyira nem érdekelt semmi, hogy a kezemet sem töröltem meg, csöpögött belőle a vér, és úgy mentem az utcán, mikor az átkelőelyen megállított egy nő, akit soha nem láttam még előtte, és ezt mondta: „Fiatalember, most maga ki fog nevetni vagy hülyének néz, nem érdekel, én magával álmodtam, egy országúton állt és kiabált nekem, hogy segítség.” (Csaba)

 

„Esti csoportokon először nevettem magamban az áhítatokon – „ezek bolondok”, de senkit nem akartam megbántani, úgy voltam vele, hogy pár hét és én megyek. Ahogy egyre többet foglalkoztam magammal, rájöttem, hogy nem csak anyagoznom nem szabad, ha józan akarok lenni, hanem az egész életemet gyökeresen meg kell változtatnom, és ami még durvább, nekem is meg kell változnom.” (Puhi)

 

S lőn. Ők léptek, változtak és változnak a mai napig, ám ezzel együtt megtalálták az állandóságot, ami eddig hiányzott. A szilárd talapzatot, melyre lehet építeni, amiből lehet táplálkozni, s ahova mindig fordulni kell. A Történeteink huszonöt egykori dzsanki vallomáskötete, akik közt akad ex-politoxikomán, heroinista, alkoholista és szerencsejáték-függő is. Az ő életük sötét foltja immár nyilvános az olvasók előtt, akik számára ajándék és vigasz is lehet ez a könyv, amely megmutatja, hogy a legcsúfabb mocsárból is ki lehet mászni. Mert mindig van jobb, tisztább út.

Lukács Barbara

 

 

 

Kevesebb


Kálvinista Szemle 2012/6. szám


Az ember általában azért vesz könyvet a kezébe, hogy szórakozzon vagy művelődjék, hogy a mindennapos taposómalomból kilépve feltöltődjék. Az alábbi írás azonban nem hagyományos értelemben vett könyvajánló, a két recenzeált könyv ugyanis nem kínál felhőtlen szórakozást. Ennek ellenére javaslom: vegyük kézbe őket, mert nagyon tanulságosak!

Élettörténeteket tartalmaznak, melyek a sötétségből labirintusokon, mélységeken és magasságokon át jutnak el a világ Világosságához. Szenvedélybetegek (alkoholisták, drogosok) írják le benne életük borzalmait, hogy hogyan nem látták a kiutat „a tébolyult, kaotikus állapotból”, amiben az életük leledzett. Többségükben sérült gyermekkorral, sok esetben szintén szenvedélybeteg szülők példájával indulnak az életbe, és gyámolításra szorulnának – helyette marad az „anyagozás”. A történeteket olvasva megfigyelhető, hogy a súlyos helyzetben végül mindenki magára marad: „…és végül nem maradt más, csak a drog meg én” – írja az egyik fiú.

Bővebben

Nagyon komoly felismeréseket tesznek és kórrajzot festenek önmagukról a szabadult betegek. Az egyik, drogfüggésből szabadult lány mondja, hogy először a szülei megnyugtatására kezdte meg az elvonókúrát, ám ő maga tudta, hogy nem akar leszokni. Később újból próbálkozott, de „nem voltam még kész a leállásra, akkor még többet adott a cucc, mint amennyit elvett”. Sokan kórházi kezeléseken estek át, pszichiátert, autogén tréningeket látogattak, de valami miatt nem ment a gyógyulás. „Éreztem, hogy ami beteggé tette az életemet, ott volt bennem” – ismerte fel az egyik alkoholbeteg, s ez a felismerés érvényes minden szenvedélybetegre. Valamit pótolnak a szerek – legalábbis ezt reméli az, aki hozzájuk nyúl.

A Kallódó Ifjúságot Mentő Misszió ráckeresztúri drogterápiás Otthona és a dömösi Református Iszákosmentő Misszió munkatársai ezeket a hányatott sorsú embereket viszik (sokszor a biztos halál elől) az áldott Orvos „rendelőjébe”. Mindkét könyv bizonyságtevői őszintén és hitelesen vallanak arról, hogy egyedül képtelenek voltak megbirkózni a csábítással, a megkötözöttséggel: Jézus Krisztus szabadítására volt szükségük.

Környezetünkben is rengeteg a veszélyeztetett fiatal: a szenvedélybetegek gyermekei bekerülnek egy ördögi körbe: áldozatokból elkövetőkké lesznek, mert viszik tovább a látott példát. Jó, hogy vannak már olyan intézmények, ahol szakszerűen, de főképp Jézus Krisztus szeretetét sugározva nyúlnak a betegekhez, akikből nemcsak „szermentesek”, hanem Isten gyermekei és bizonyságtevők is lesznek.

Kis Lucia

Kevesebb


Történeteink


Tóthné Gergely Judit írása Történeteink c. könyvünkről.

Olvasható a Közhely Krónikák honlapon.

http://kozhely.wordpress.com/kezedbe-ajanlom/torteneteink/

 

Kevesebb

Az oldal sütiket használ a felhasználóélmény javításának érdekében!

Fogadja el a teljes körű működéshez! Bővebben

Elfogadom

Cookie – A felhasználók nyomonkövetése az interneten

Az internetes “szörfölés” során a felhasználók által meglátogatott weboldalak különböző alkalmazások felhasználásával próbálnak minél több és minél pontosabb információhoz jutni a látogatókról, szokásaikról, érdeklődési körükről. Az említett lehetőségek között – alkalmazásuk gyakoriságát tekintve – előkelő helyet foglalnak el az ún. sütik (cookie) és a webjelzők (web beacon). Az internetes cookie-k alkalmazása számos jogi és etikai kérdést vet fel, ugyanis személyes adatnak tekintendő, mivel a felhasználó pontosabb azonosítására ad lehetőséget, mint a szélesebb körben ismert IP cím.

Süti (cookie)

A süti a webszerver által küldött, változó tartalmú, alfanumerikus információcsomag, mely a felhasználó számítógépén rögzül és előre meghatározott érvényességi ideig tárolásra kerül. A cookie-k alkalmazása lehetőséget biztosít a látogató egyes adatainak lekérdezésére, valamint internethasználatának nyomon követésére. A cookie-k segítségével tehát pontosan meghatározható az érintett felhasználó érdeklődési köre, internethasználati szokásai, honlaplátogatási története. Mivel a sütik egyfajta címkeként működnek, melyekkel a weboldal felismerheti az oldalra visszatérő látogatót, alkalmazásukkal az adott oldalon érvényes felhasználónév, jelszó is tárolható. Amennyiben a honlaplátogatás során a felhasználó böngészője visszaküldi a merevlemezre korábban elmentett cookie-t, az azt küldő szolgáltató összekapcsolhatja az aktuális látogatást a korábbiakkal, azonban mivel a cookie-k a domain-hez kötődnek, erre kizárólag saját tartalma tekintetében képes. A sütik önmagukban a felhasználó azonosítására nem képesek, kizárólag a látogató számítógépének felismerésére alkalmasak.

Érvényességi idejük és származásuk alapján többféle sütit különböztethetünk meg:

Ideiglenes vagy munkamenet (sesssion) cookie

A munkamenet sütik érvényességi ideje kizárólag a felhasználó aktuális munkamenetére korlátozódik, céljuk az adatvesztés megakadályozása (például egy hosszabb űrlap kitöltése során). A munkamenet végeztével, illetve a böngésző bezárásával a sütik e fajtája automatikusan törlődik a látogató számítógépéről.

Állandó vagy mentett cookie

Az állandó cookie-k érvényességi ideje napokban, hetekben, hónapokban vagy években kerül meghatározásra. Az érvényességi ideig a mentett sütik a felhasználó számítógépének merevlemezén tárolódnak, azonban az előre meghatározott határidők lejárta előtt a felhasználó törölheti őket.

Belső és külső cookie-k

Amennyiben a meglátogatott honlap webszervere telepíti a felhasználó számítógépére a sütit, belső cookie-ról beszélhetünk, míg ha a cookie forrása külső szolgáltató által az érintett honlapba befűzött kód, külső sütiről van szó.

Cookie beállítások

A felhasználó saját internet böngészőjében letilthatja vagy engedélyezheti a cookie-k telepítését számítógépére, azonban fontos tudni, hogy valamennyi süti elutasítása ugyan segítheti személyes adataink védelmét, azonban egyes weboldalak használhatóságát korlátozhatja. Meg kell jegyeznünk azonban, hogy az egyszerű böngészéshez cookie használata, engedélyezése nem szükséges. A sütik engedélyezését vagy letiltását általában az internet böngészők Eszközök/Beállítások menüjében az Adatvédelem beállításai alatt, a cookie vagy süti menüpontokban végezheti el a felhasználó.

A látogató számítógépe merevlemezére korábban már telepített sütiket, azok érvényességi idejének lejártát megelőzően törölheti. A törlésre többnyire az internet böngésző Eszközök/Beállítások menüjében az Előzmények terület Törlés menüpontjában van lehetőség.

Fontos megjegyezni, hogy a számítógép merevlemezén elhelyezett valamennyi cookie törlése egyes weblapok helytelen működését okozhatja.

Webjelző (web beacon, web bug)

A webjelzőt webes irányjelzőnek, pixel tag-nek, web bug-nak, azaz webhibának, átlátszósága miatt tiszta (clear) GIF-nek, valamint elektronikus lenyomatoknak, web beacon-nek is nevezik. A webjelző a weboldalon elhelyezett, általában egy 1×1 pixel méretű kép, mely a honlap része, azonban mérete és átlátszósága miatt gyakorlatilag észrevehetetlen. A webjelzők gyakran a sütikkel együttesen kerülnek alkalmazásra, használatukkal mérhetők és követhetők a felhasználók által a honlapon végzett műveletek, a látogatók statisztikái. A web beacon-ök a felhasználó számítógépén képesek felismerni bizonyos típusú információkat, például a webjelzőt tartalmazó oldal megnevezését, a telepített cookie-kat, az érintett oldal megtekintésének dátumát és időpontját. Amennyiben sütikhez kapcsolódó webjelzők kerülnek elhelyezésre a weboldalon, a felhasználó böngészőjében a cookie-k fogadásának letiltásával megakadályozhatja, hogy a webjelzők nyomon kövessék a weblapon végrehajtott műveleteit.

Süti és webjelző kontra adatvédelem

A sütik és webjelzők adatvédelmi jelentősége abban rejlik, hogy segítségükkel a felhasználók internetes tevékenysége nyomon követhető, róluk pontos profil készíthető. Nem túlzás, hogy sokszor a hirdető, a szolgáltató jobban ismeri a látogatót, mint ő saját magát. A cookie-k körültekintő alkalmazása, és az arról szóló megfelelő tájékoztatás a szolgáltató felelőssége, azonban a felhasználók az alapvető elővigyázatossági intézkedések megtételével minimálisra csökkenthetik a nem kívánt adatgyűjtés kockázatát.

Go to top

A Magyarországi Református Egyház Kálvin János Kiadója