A keresztyén tanítás a Heidelbergi Káté alapján
Barth, Karl

A keresztyén tanítás a Heidelbergi Káté alapján

A Bonni Egyetem 1947 tavaszi félévében tartott előadások

Könyvünkkel Karl Barth egy ez idáig magyar nyelven még nem olvasható tanulmányát tesszük közkinccsé. Barth 1947-ben a Bonni Egyetemen tartott előadást a keresztyén tanításról a Heidelbergi Káté alapján. A Kátéról szóló befejezetlen vázlat olyan kísérlet, amelyben a hitvallási iratot nem valamilyen históriai egzegézis módszerével elemzi, hanem rámutat arra az egészre, amelyben a Káté tanítását értelmezni kell, arra a dogmatikai rendszerre, amelyben Jézus Krisztus evangéliuma a Káté tanítása értelmében kifejthető.

1 800 Ft
1 530 Ft
ISBN: 9789635582273
Formátum:
Fr/5
Kötés:
kartonált
Kiadás éve:
2013
Oldalszám:
140
Méret:
124×180 mm

Kattintson egy oldalra a nagyobb méretben való megtekintéshez.
Húzza a képet balra vagy jobbra a lapozáshoz.

imageimageimageimageimageimageimageimageimage

Egy „jó hitvallás ” magyarázata


Confessio 2013/4. szám

„Az evangéliumi egyház atyáinak egy jó hitvallása mellett kötelezzük el magunkat…” – így kezdi Karl Barth azt az előadássorozatot, amelyet a bonni egyetemen az 1947. évi tavaszi szemeszterben tartott a Heidelbergi Káté alapján. A háború után ez már második alkalom volt, amikor a Németországból kényszerűen távozott professzort visszahívták egykori tanszékére. Az első, az egy évvel korábbi előadássorozata az Apostoli Hitvallás alapján, jól ismert a magyar olvasók előtt is, Kis dogmatika címen jelent meg Pilder Mária fordításában. Most, a 450 éves jubileumra, Ferencz Árpád kitűnő fordításában, ezt a töredékesen fennmaradt írást is megismerhetik a magyar olvasók.

A Káté a maga krisztocentrikus szemléletével nemcsak közel állt Barth teológiai felfogásához, hanem idői keretbe is foglalta németországi működését, ugyanis 1921-ben ugyancsak a Káté magyarázatával kezdte meg dogmatikai előadásait. De a Kis dogmatika hitről szóló fejezeteiben is felfedezhetjük a Káté hatását: a 21. kérdés-felelet nyomán beszél − megfordított sorrendben ugyan − a hitről, mint bizalomról és mint megismerésről. (Az egyetlen novum a „hit mint vallástétel” fejezet.) A felcserélt sorrend azonban mégsem a hit szubjektív oldalának előtérbe állítását jelenti, hanem éppen annak a hangsúlyozását, hogy ez a szívbéli bizalom arra a szilárd alapra épül, amit Isten kijelentéséből megismerhetünk. A fides qua és a fides quae creditur egymástól elválaszthatatlan és egymást feltételező két aspektusa a hitnek. A keresztyén tanítás − így a dogmatika is − éppen az igaz hit érdekében születik. Ám, mint minden emberi megismerés, csak töredékes és rész szerint való lehet. Barth ezért szimbolikusnak is tekinti azt a technikai körülményt, hogy az előadás jegyzetei, és különösen annak vége, csak vázlatosan és töredékesen kerül az olvasó elé. A szemeszter végének idői szorításában a harmadik rész (81-129. kérdések) kifejtése már csak a Barthra oly jellemző, összefoglaló tézismondatokra szorítkozik. Ezek a magvas meghatározások azonban pontosan jelzik, hogyan gondolkodott Barth a Tízparancsolatról és az Úri imádságról.

Bővebben

 

Különös figyelmet szentel a magyarázat a Káté keletkezésének körülményeiben arra, hogy „az istentiszteleti élet rendezése kapcsán jött létre” és az „a liturgia szerves beépített része volt” (16.-17. o.). Ezek a megjegyzések mutatják, hogy bár Barth számára a református liturgia formai kérdései nem jelennek meg hangsúlyosan, az istentisztelet maga azonban központi téma. (A Skót Hitvallásról tartott előadás sorozata magyarul is olvasható Istenismeret és istentisztelet címen.) A Káté időszerű üzenetei között érdemes tehát meghallanunk, hogy „az istentiszteleti egységet tartotta szem előtt ” (16. o.), ezért ez ma sem lehet mellékes szempont.

Az Isten-ismeretre épülő istentisztelet alapja az a reformátori istenfogalom, amelynek Barth hét jellemzőjét fejti ki: 1. Az antropocentrikus istenképpel szemben, a Káté az egészen más Istenről szól, akinek szabad kegyelmét az üdvözítés tényében ismerjük meg. A Káté Istene az ember üdvösségét munkálja, az ember pedig egészen Őérte van. 2. A Káté Istene nem a filozófusok szerinti Deus nudus, absolutus, vagy absconditu, hanem a Jézus Krisztusban, mint Isten egyetlen Igéjében önmagát kijelentő Isten. 3. A Krisztusban megjelent üdvösség minden embernek és az egész világnak szól, az egyház, mint választott nemzetség és királyi papság ennek a tanúja és hirdetője. 4. Isten jótéteményeit csak hittel fogadhatjuk el. Az embernek „szabad hinnie”. 5. A charis visszhangként előhívja az eucharisztiát (háládatosságot), ezért az embernek szabad jót cselekednie. 6. Mindennek a helye a szentek közössége, a gyülekezet. 7. A Káté minden állítása a „még nem” jegyében áll és a reménység beteljesedésére vár. Barth szerint „ez a hét kapocs, amely a Heidelbergi Kátéban az egész reformáció közös örökségét összefogja” (23. o.).

Ez a „még nem” hangsúlyosan jelenik meg a Káté 1. kérdésében, ahol nemcsak az élet, hanem a halál tényével is komolyan számolnunk kell. Vele szemben nem a sok, a sokféle az evangélium válasza, hanem az egyetlen vigasztalás, az egy áldozat és egy elégtétel. Amikor ezt a bizonyosságot irodalmi példával illusztrálja Barth, akkor egy nálunk kevéssé ismert kortárs író és költő, Werner Bergengruen Schutzbrief (Menlevél) c. versét idézi, amelynek szép műfordításáért ugyancsak hálásak lehetünk Ferencz Árpádnak. Aki valamelyest járatos a harmincas-negyvenes évek német szóhasználatában, az sejti a cím egzisztenciálisan komoly hátterét is.

Barth teológiai következtetéseket von le a Káté kérdéseinek mennyiségi tagolásából is. Az ember bűnéről és nyomorúságáról szóló rész jóval rövidebb a következő kettőnél (mindössze 9 kérdés-felelet) és ez az arány (vagy inkább aránytalanság) Isten ítéletének és kegyelmének viszonyát is kifejezi. Mindez a keresztyén igehirdetésre nézve is komoly figyelmeztetést jelent. „Az ember nyomorúságáról való beszéd könnyen vég nélkülivé válhat, azonban Istennek hála az nem végtelen. Ha a világ olyan benyomást nyer, hogy az egyház sóhajtozó és panaszkodó intézmény, ez prédikációink rossz arányainak köszönhető. Az emberi nyomorúság óceánjának van gátja, amely a hullámokat visszatartja és behatárolja. Ennek a prédikációk felépítésében is láthatóvá kell lennie” (47. o).

Az ember megváltásáról szóló részt a Káté 14 kérdés-feleletben tárgyalja. Barth itt a kérdésekkel egybehangzóan hangsúlyozza, hogy a megváltás, „csak mint igazságosság (megigazulás Sz.F.) általi megváltás ” (51. o.) fogható fel. A megváltás általi megigazulás, ill. a megigazulás általi megváltás a barthi szóhasználatban gyakran visszatérő olyan fordulat, amely a két fogalmat egymás mellé rendeli.

A természeti teológia elutasításának nagy bizonyítékát adja a 26. kérdés-felelet, amely a teremtés hitvallását is Krisztussal, „a mi Urunk Jézus Krisztus Atyjával” kezdi. Mivel Ő az én Istenem és Atyám is, ezért „e világban nem idegenként létezem, hanem az én Atyám hajlékában vagyok…”(65. o.) – vonja le a következtetést Barth. A gondviseléssel kapcsolatban a providentia szót eredeti módon úgy fordítja, hogy az nem csak előre látást, hanem utána nézést is jelent. Isten jobb és balkeze egyaránt kormányzó hatalom, ami annyit is jelent, hogy a kellemetlen és negatív történések sem a gonosz önkényéből, hanem Isten atyai kezéből jönnek. A keresztyén hitben nincs semmiféle dualizmus.

A Jézus Krisztus személyéről szóló tanítást Barth itt is dialektikus beszédmódban adja elő. Ő Úr és testvér egyszerre. A 10. fejezet ezért sajátos módon a „Jézus és testvérei” címet viseli. Sajátos visszhangja ez Athanásziosz inkarnációs teológiájának: „Isten leszáll az emberhez, az ember felemeltetik Istenhez” (75. o.). Ő úgy vált a bűnösök testvérévé, hogy benne egy egészen új emberség kezdődhessék el. Az ő felemeltetésében az ember jogot kapott arra, hogy feltehesse a kérdést: „mi hasznod van” Krisztus feltámadásából, mennybemeneteléből és újra eljöveteléből.

A 47. és 48. kérdésekhez kapcsolódó ún. extra calvinisticumot Barth egyszerűen „teológiai üzemi balesetnek” nevezi. Talán a Káté (és Kálvin) krisztológiáját a nesztoriánimusra hajló vádtól akarja védelmezni, amikor a két természet „szerencsétlen szétválasztásáról” beszél. Itt azonban figyelmen kívül hagyja, hogy amikor a Káté Kálvin nyomán a kalcedoni nyelv összeelegyítetlenül (inconfuse) határozójára teszi a hangsúlyt, akkor ez legfőképpen a középkori úrvacsora tanra nézve történik. A testi jelenlét kizárásával Kálvin éppen a középkori tér-idő szemlélet fogságából kívánta kiszabadítani a teológiai beszédmódot. Az értelmezések filozófiai szövevényéből itt Barthnak is aligha sikerül kiszabadulni, amikor megválaszolatlanul hagyja a saját kérdését: „Létezik-e Krisztusnak olyan jelenléte’ kegyelme és Szentlelke szerint’, amelyben embersége ne volna jelen” (86. o.).

Bizonyos változást és körültekintőbb fogalmazást találunk a „lélek halhatatlanságának” értelmezése kapcsán az 57. kérdés magyarázatánál. Az egy évvel korábbi előadások utolsó fejezetében a lélek tovább élését még egyértelműen pogány örökségnek nevezte és szembeállította a keresztyén reménységgel (Kis dogmatika 124. o.). Itt ez a reménység világosabban fogalmazódik meg: „Meghalok majd egy napon, de ez az én végem egy új kezdet jele lesz majd. Élni fogok halálom ellenére is” (99. o.). Igaz, hogy itt is hozzáteszi, hogy azt, amit a test és lélek állapotáról a Káté mond, a mai antropológia és eszkatológia álláspontja alapján talán másképpen mondanánk el. Ez a „másképpen” azonban a módra vonatkozik és nem arra, hogy egészen mást mondunk. Hiszen nemcsak az antropológia, hanem az orvos-biológia is másképpen definiálja a halált, mint ötven, vagy száz évvel ezelőtt. Lehet, hogy a „Krisztushoz költözni” újszövetségi kifejezésnek nem a legpontosabb szinonimája volt a görög, platóni fogalmazás, de mégiscsak olyan titokról van szó, amelyet csak kölcsön vett képekkel és hasonlatokkal tudunk körülírni. Teológiai szempontból azonban itt Barthnak van igaza: az ember „a halállal is a feltámadás felé halad, amelyben Krisztus dicsőséges testéhez hasonlatos lesz” (99. o.). Ennél sem többet, sem kevesebbet nem mondhatunk. 

Hasonlóképpen áll a viták kereszttüzében Barthnak a gyermekkeresztségről vallott felfogása is. A Barth-Cullmann-Jeremias vitának élénk visszhangja volt a magyar teológiai sajtóban is a maga idején. Erre utal a fordító is utószavában, amikor megjegyzi, hogy ez „olyan kérdés, mely a barthi teológia sajátos koordináta rendszerében érthető ugyan, de messze nem a református egyház konszenzusos álláspontja ” (138. o.). Szükséges itt azonban megjegyezni, hogy Barth nem elutasítja a gyermekkeresztséget, hanem dialektikusan, kérdéseket támaszt vele kapcsolatban. A Káté szinte valamennyi érvére azt mondja, hogy „helyes…de”. A kritikánk inkább úgy fogalmazható meg, hogy a hit szubjektivizmusát komolyan bíráló Barth részéről nem következetlenség-e a „de” folytatásban szinte egyetlen érvre hivatkozni: a kisgyermek nem tud hinni és hitvallást tenni. A népegyháznak és a Corpus Christianumnak azzal a kritikájával, amelyet már első magyarországi látogatása alkalmával megfogalmazott, nemcsak egyetérteni lehet, hanem már az eltelt évtizedek csaknem igazolták is. A kitűnő exegéta Barth azonban mégsem látta meg, hogy a szereztetési igékben a missziói-katechetikai-keresztelési parancsot nemcsak egymással összekapcsolva kell látni, hanem a krisztusi ígérettel együtt is.

Minden vitatható állítást azonban csak annak az alázatot sugalló kezdő mondatnak a fényében szabad látnunk, amellyel a könyv előszavát kezdi: „minden tudásunk töredékes”. Az a teljesség azonban, amelyből kegyelmet kegyelemre nyerünk (Jn 1,16), világosan ragyog mind a Kátéból, mind annak magyarázatából.

Szűcs Ferenc

Kevesebb

Az oldal sütiket használ a felhasználóélmény javításának érdekében!

Fogadja el a teljes körű működéshez! Bővebben

Elfogadom

Cookie – A felhasználók nyomonkövetése az interneten

Az internetes “szörfölés” során a felhasználók által meglátogatott weboldalak különböző alkalmazások felhasználásával próbálnak minél több és minél pontosabb információhoz jutni a látogatókról, szokásaikról, érdeklődési körükről. Az említett lehetőségek között – alkalmazásuk gyakoriságát tekintve – előkelő helyet foglalnak el az ún. sütik (cookie) és a webjelzők (web beacon). Az internetes cookie-k alkalmazása számos jogi és etikai kérdést vet fel, ugyanis személyes adatnak tekintendő, mivel a felhasználó pontosabb azonosítására ad lehetőséget, mint a szélesebb körben ismert IP cím.

Süti (cookie)

A süti a webszerver által küldött, változó tartalmú, alfanumerikus információcsomag, mely a felhasználó számítógépén rögzül és előre meghatározott érvényességi ideig tárolásra kerül. A cookie-k alkalmazása lehetőséget biztosít a látogató egyes adatainak lekérdezésére, valamint internethasználatának nyomon követésére. A cookie-k segítségével tehát pontosan meghatározható az érintett felhasználó érdeklődési köre, internethasználati szokásai, honlaplátogatási története. Mivel a sütik egyfajta címkeként működnek, melyekkel a weboldal felismerheti az oldalra visszatérő látogatót, alkalmazásukkal az adott oldalon érvényes felhasználónév, jelszó is tárolható. Amennyiben a honlaplátogatás során a felhasználó böngészője visszaküldi a merevlemezre korábban elmentett cookie-t, az azt küldő szolgáltató összekapcsolhatja az aktuális látogatást a korábbiakkal, azonban mivel a cookie-k a domain-hez kötődnek, erre kizárólag saját tartalma tekintetében képes. A sütik önmagukban a felhasználó azonosítására nem képesek, kizárólag a látogató számítógépének felismerésére alkalmasak.

Érvényességi idejük és származásuk alapján többféle sütit különböztethetünk meg:

Ideiglenes vagy munkamenet (sesssion) cookie

A munkamenet sütik érvényességi ideje kizárólag a felhasználó aktuális munkamenetére korlátozódik, céljuk az adatvesztés megakadályozása (például egy hosszabb űrlap kitöltése során). A munkamenet végeztével, illetve a böngésző bezárásával a sütik e fajtája automatikusan törlődik a látogató számítógépéről.

Állandó vagy mentett cookie

Az állandó cookie-k érvényességi ideje napokban, hetekben, hónapokban vagy években kerül meghatározásra. Az érvényességi ideig a mentett sütik a felhasználó számítógépének merevlemezén tárolódnak, azonban az előre meghatározott határidők lejárta előtt a felhasználó törölheti őket.

Belső és külső cookie-k

Amennyiben a meglátogatott honlap webszervere telepíti a felhasználó számítógépére a sütit, belső cookie-ról beszélhetünk, míg ha a cookie forrása külső szolgáltató által az érintett honlapba befűzött kód, külső sütiről van szó.

Cookie beállítások

A felhasználó saját internet böngészőjében letilthatja vagy engedélyezheti a cookie-k telepítését számítógépére, azonban fontos tudni, hogy valamennyi süti elutasítása ugyan segítheti személyes adataink védelmét, azonban egyes weboldalak használhatóságát korlátozhatja. Meg kell jegyeznünk azonban, hogy az egyszerű böngészéshez cookie használata, engedélyezése nem szükséges. A sütik engedélyezését vagy letiltását általában az internet böngészők Eszközök/Beállítások menüjében az Adatvédelem beállításai alatt, a cookie vagy süti menüpontokban végezheti el a felhasználó.

A látogató számítógépe merevlemezére korábban már telepített sütiket, azok érvényességi idejének lejártát megelőzően törölheti. A törlésre többnyire az internet böngésző Eszközök/Beállítások menüjében az Előzmények terület Törlés menüpontjában van lehetőség.

Fontos megjegyezni, hogy a számítógép merevlemezén elhelyezett valamennyi cookie törlése egyes weblapok helytelen működését okozhatja.

Webjelző (web beacon, web bug)

A webjelzőt webes irányjelzőnek, pixel tag-nek, web bug-nak, azaz webhibának, átlátszósága miatt tiszta (clear) GIF-nek, valamint elektronikus lenyomatoknak, web beacon-nek is nevezik. A webjelző a weboldalon elhelyezett, általában egy 1×1 pixel méretű kép, mely a honlap része, azonban mérete és átlátszósága miatt gyakorlatilag észrevehetetlen. A webjelzők gyakran a sütikkel együttesen kerülnek alkalmazásra, használatukkal mérhetők és követhetők a felhasználók által a honlapon végzett műveletek, a látogatók statisztikái. A web beacon-ök a felhasználó számítógépén képesek felismerni bizonyos típusú információkat, például a webjelzőt tartalmazó oldal megnevezését, a telepített cookie-kat, az érintett oldal megtekintésének dátumát és időpontját. Amennyiben sütikhez kapcsolódó webjelzők kerülnek elhelyezésre a weboldalon, a felhasználó böngészőjében a cookie-k fogadásának letiltásával megakadályozhatja, hogy a webjelzők nyomon kövessék a weblapon végrehajtott műveleteit.

Süti és webjelző kontra adatvédelem

A sütik és webjelzők adatvédelmi jelentősége abban rejlik, hogy segítségükkel a felhasználók internetes tevékenysége nyomon követhető, róluk pontos profil készíthető. Nem túlzás, hogy sokszor a hirdető, a szolgáltató jobban ismeri a látogatót, mint ő saját magát. A cookie-k körültekintő alkalmazása, és az arról szóló megfelelő tájékoztatás a szolgáltató felelőssége, azonban a felhasználók az alapvető elővigyázatossági intézkedések megtételével minimálisra csökkenthetik a nem kívánt adatgyűjtés kockázatát.

Go to top

A Magyarországi Református Egyház Kálvin János Kiadója