A Biblia hitünk és életünk zsinórmértéke. Önmagában az – és mégis: a naponta Bibliát olvasó sokszor szeretné még jobban érteni, többet tudni magáról a Bibliáról is, annak születéséről, koráról. Ehhez adnak segítséget magyarázatok, segédkönyvek, szakkönyvek.
A Kálvin Kiadó magától értetődően sokféleképpen szolgálja ki ezt az igényt. A Szinopszis című kötet azonban egy érdekes, rendkívüli segédkönyv. Nem magyarázatos Biblia, nem deuterokanonikus irodalom, nem bibliai lexikon. A négy evangéliumról szól és csak ezek szövege van benne, semmi más! Négy hasábba tördelve olvassuk az evangéliumok szövegét. Hol szinte szó szerint azonosak, hol – nem tartalmukban, de fogalmazásukban – eltérőek, sokszor sokkal bővebb némelyik, néhol pedig csak egy evangélium szövege áll társtalanul. Mihez kezd ezzel az olvasó? Meglepődik? Megzavarja ez a tény? Vagy ez a könyv segít felismerni azt, amit az előszó sugall: „óriási segítséget ad a reformáció óta hirdetett írásmagyarázati elv megvalósulásához: a Biblia önmagát magyarázza.”
Ugyanis e módon szó szerint szemlélhető: ugyanazt a történetet vagy jézusi logiont mindegyik evangélista egy határozott gyülekezeti helyzetre és olvasókörre tekintettel mondja el, saját személyes hitét és szempontjait is érvényesítve. Máté már a kialakult egyház számára, annak hitét erősítve, az Ószövetséggel alátámasztva hirdeti Jézus Krisztus személyét. Márk a szemtanú frissességével fogalmazva kér: ismerd fel te is, hogy „bizony ez az ember Isten Fia volt”. Lukács a történész alaposságával és szemléletével ír: a Krisztus-esemény az idő középpontja, az üdvtörténetben minden ide vezetett és innen indul tovább. János pedig a Szentlélek által emlékeztetett, teljes ismeretre jutott hit bizonyosságával fogalmaz: a Logosz testté lett, ő szólt és cselekedett a földi történésekben, még a szenvedésben is – dicsőségesen.
Például idézzük fel: miért tanított Jézus példázatokban? (123. perikópa, 93. o.) Márk a tanítványokra figyel: „nektek megadatott az Isten országának titka, de a kívülállóknak minden példázatokban adatik, hogy akik néznek, nézzenek ugyan, de ne lássanak (…), hogy meg ne térjenek, és bűneik meg ne bocsáttassanak.” Máté ezt szó szerint idézi Ézsaiás könyvéből, s hozzáteszi: „a ti szemetek pedig boldog, mert lát…” Lukács a történész objektivitásával csak pár szóban mondja el a történetet. János pedig sommásan – a rá jellemző úgynevezett prezentikus eszkatológia szellemében hirdeti: „én ítéletre jöttem e világra, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, vakká legyenek.”
Így, egymás mellett látva-olvasva egy ilyen kijelentés vagy történet kerekebb, plasztikusabb lesz a számunkra. Vagy egy rövid, kiragadott mondat szélesebb összefüggésbe kerül, történeti hátteret kap és ad az olvasó számára. Olyanná válik számunkra a történet vagy kijelentés, mint egy sztereo-fénykép, amelyet nem egyszerűen két dimenzióban látunk, hanem mintegy térbe helyezve. Életszerűbb, teljesebb így!
Ajánlatos a könyv használata előtt elolvasni a pár oldalnyi utószót – ez elősegíti a mű céljának megértését és elérését.
Az érdeklődésre való tekintettel ezt a művet – egyébként egy német szinopszis átvétele – 1994 után 2007-ben újra megjelentette a Kálvin Kiadó, szolgálva mind Isten, mind a Biblia „nagyobb dicsőségét”, egyben pedig segítve a bibliaolvasók teljesebb tudását, elmélyülő bibliaismeretét, ezen keresztül növelve keresztyén hitét.
Herczeg Pál
