Fodorné dr. Ablonczy Margit Családpasztoráció című könyve arra keresi a választ, hogyan segíthetnek a kazuális alkalmak – a házasság, a keresztelő és a konfirmáció, valamint a temetés – a családi kapcsolatok rendezésében. Az alábbiakban Barna Bálint a Parókia portálon megjelent cikkét közöljük.

Az újranyitott Ráday Házban, a Bibliamúzeum kiállítótermében mutatták be 2022. október huszonhetedikén a Családpasztoráció. Hogyan segíthetnek a kazuális alkalmak a családi kapcsolatok rendezésében? című könyvet, amely a Kálvin Kiadó gondozásában jelent meg. Szerzője Fodorné dr. Ablonczy Margit református lelkész, pedagógus, kontextuális lelkigondozó, családterapeuta, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának adjunktusa; a kötet pedig megvédett hittudományi doktori disszertációja alapján készült. Portálunk nemcsak a könyvbemutatón járt, de a szerzővel is elbeszélgetett arról, mi az a családpasztoráció, mik azok a kazuális alkalmak, és hogyan érdemes a lelkipásztoroknak e kettőt összekapcsolni a szolgálat során.

Kapcsolatok által meghatározva

„Egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy az ember azon túl, hogy testi-lelki-szellemi lény, leginkább kapcsolatai által meghatározott. Kapcsolatok nélkül nem az, aki lehetne” – mutatott rá a családpasztoráció alapjaira Fodorné Ablonczy Margit. Megfogalmazása szerint a családpasztoráció tulajdonképpen nem más, mint a családok lelkipásztori gondozása: egy családszempontú, azaz a nemzedékről nemzedékre továbbadott örökséget figyelembe vevő és a család aktuális életciklusához igazított, a családi „szerepek” kapcsolati működését segítő pásztori hozzáállás.

Hazánkban a családterápia szemléletmódja a nyolcvanas évektől került be a pszichológia és a segítő tudományok fókuszába. Ez a teológia összefüggésében a pasztorálpszichológia kutatásában Gyökössy Endre munkásságának köszönhetően kapott szélesebb ismertséget. Később Hézser Gábor dolgozott ki olyan családpasztorációs szemléletmódot, amely már a családokkal való foglalkozás egyházi összefüggéseire is megoldásokat keresett. Ma már egyre többen fordulnak egyházunkban az „eredeti kapcsolatok”, azaz a család történeteinek megismerése felé.

„A magyarországi családpasztoráció legtipikusabb gyakorlati kihívásának ma a családok töredezettségét látom. Sajnos ez a keresztyén családokra is vonatkozik. A családi történetek feldolgozatlansága, az elmúlt száz év nagy hallgatásai és elhallgatásai, a családi titok a legfájdalmasabb terhek közé tartoznak, mert rendezhetetlenné mélyítik a problémákat, így elkerülhetetlen, hogy ezzel ne foglalkozzunk, ne kutassuk és ne végezzünk családpasztorációt”– figyelmeztetett a szakember, aki úgy tapasztalta, hogy a nemzedéki kapcsolatok gyógyulásának kulcsszerepe lehet a gyülekezeti közösségek épülésében is.

„Bár a 2011-es népszámlálási adatok alapján körülbelül 200 000 egyháztagunk van, de még mindig több mint egymillióan vallják magukat reformátusnak, és sok család keres fel református lelkészeket keresztelési, esketési és temetési kérésekkel. Azt a kérdést tettem fel magamnak, s próbáltam megválaszolni, hogy ha nem csak egyénekkel foglalkoznánk, hanem családokkal, nem lehetne-e megszólítani a csak kazuális szolgálatokat, tehát keresztelést, házasságkötést, temetést kérő családokat egy átgondoltabb, jobban strukturált családpasztorációval? Ha egy lelkész legalább tíz évig egy gyülekezetben marad, szinte minden esetben találkozik ugyanazokkal a családokkal a keresztelés, esketés és temetés alkalmain, akkor is, ha azok egyébként nem rendszeres templomlátogatók. Ha a lelkész viszont tudatosan rendszeres családlátogatóvá válik, odafigyelve a változásokra, sokkal könnyebb lesz aktuálisan hirdetni az Igét.”

A lelkészképzésben jelenleg kevés hangsúlyt kap a családpasztoráció oktatása, de Fodorné Ablonczy Margit szerint a teológus hallgatók korosztályuk miatt még az identitás és a párkapcsolat kérdéseivel foglalkoznak, így a „családszemlélet” már a lelkészi munka gyakorlati részeként lesz izgalmas és tanulható a számukra. Emiatt inkább a lelkésztovábbképzés keretein belül gondolkoznak a téma feldolgozásáról. “Sokat beszélgetünk erről a Valláspedagógiai és Pasztorálpszichológiai Tanszék oktatóival és más lelkészekkel, akik elkezdtek valamely jó gyakorlatot. Ennek egyik formája lehet például lelkészi műhelyek életre segítése, ahol együtt gondolkodhatunk a kazuális szolgálatok és a családok helyzetének összefüggéseiről.”

Most megjelent könyve reményei szerint jó alapot adhat a három „családi kazuália” családszempontú megközelítésére. „Figyelembe véve, hogy minden gyülekezet kicsit másként működik, mert más a közösségi tere és közösségi hagyománya, ez a könyv segíthet folyamatokat megérteni és a lelkigondozó látását szélesíteni. Bátoríthatja azokat, akik még nem gondoltak így a gyülekezeti tagjaikra – hogy elkezdjék megismerni a családtörténeteket, s gyógyulást hozzanak a családi kapcsolatok szakadásai és törései mentén egy helyén mondott kérdéssel vagy cselekvésre buzdító mondattal.”

Szemléletformálás

A csütörtöki könyvbemutatót Timár Gabriella Ulla, a Bibliamúzeum igazgatójának köszöntője után Mucsi Zsófia, a Kálvin Kiadó képviselője nyitotta meg. Az ünnepség Szeibert Janka, László Ágnes, Gion Kata és Bozsoki-Sólyom Pál zenével, valamint Apjok István Francois énekével kezdődött. Fodor Attila részleteket olvasott fel a bemutatott műből, hogy felhívja egy-egy kiemelt gondolatra a figyelmünket. Emellett arra is bátorított, hogy olvassuk el az egész könyvet, mert a kiemelt részletek önmagukban nem adhatják vissza a könyv egészét, a teljes gondolatív szellemi egységét.

A könyvet Németh Dávid, a Károli Egyetem Hittudományi Karának professzor emeritusa mutatta be. Kiemelte: a mű pasztorációs tankönyv, amely arról győz meg minket, hogy a kazuális alkalmak sokkal többet jelentenek az egyház életében speciális igehirdetéseknél. „Egyéni és családi élettörténetek kísérői, mégpedig azok legérzékenyebb időszakaiban, a fordulópontjaikon. Ilyenkor új tartalmak, új irányok, új döntés, helyzetek jelennek meg, amelyekben az emberek többsége társas támaszra és Istentől jövő segítségre szorul. Mi megy végbe ilyenkor az emberi lélekben? Mi a feladata ilyenkor az egyháznak? Mi a feladata a lelkipásztornak? Ebben kíván eligazítani bennünket ez a könyv” – fogalmazott a professzor. Hozzátette: a kötet célja a szemléletformálás. Ahhoz ugyanis, hogy a lelkipásztor ezekben a helyzetekben képes legyen megadni a szükséges segítséget a résztvevőknek, nagyon alapos teológiai, lélektani, szociológiai ismeretre szorul, emellett mély emberismeretre, önismeretre és gyakorlati pasztorációs készségekre. Mindezeket a könyv általános családpasztorációs szemléletmódba integrálja. A mű másik jellemzője a rendkívüli információgazdagság. A szerző felvonultatja a magyar szakirodalom valamennyi említésre érdemes megállapítását, emellett jelentős idegen nyelvű szakirodalmat is használ. Harmadik erénye az, hogy kézikönyvként is használható, amelynek olvasása közben nem érezzük, hogy a szakkifejezések akadályai lennének a megértésnek. Még könyvvégi szómagyarázattal is segítségére siet az olvasónak. Az egyes nagyobb fejezetek önmagukban is egészet alkotnak, így elég mindig azt elolvasni, amire éppen a felmerülő probléma megoldásához vagy döntéshozatalhoz szükség van.

A könyv felépítéséről elhangzott: nagyjából két nagy részre tagolható. Az első fele családteológiai alapvetéseket tisztáz, a könyv második része pedig három nagy terjedelmes fejezetben tárgyalja a házasságkötés, a keresztelés és konfirmáció, valamint a temetés és gyász kérdésköreit. „A szerző teljességre törekszik. Így alig van olyan kérdés a keresztény házasság, a keresztelés, a konfirmáció és a gyász területén, amelyre érdemben ne térne ki.”

Nemzedékről nemzedékre gyűrűzik

A bemutató végén Mucsi Zsófia tett fel néhány kérdést a szerzőnek, majd a közönség soraiból is kérdezhettek. A válaszokban elhangzott: a kazuális alkalmakkor gyakran előjönnek a családi feszültségek, amelyeket az előzetes beszélgetések során fel lehet tárni, például a családi viszonyok és történetek kibontásával, de hatással van a családi kapcsolatokra maga a prédikáció is, amely az adott kazuális alkalmon elhangzik. A könyv kitér a lelkészek családi életére is, ennek kapcsán Fodorné Ablonczy Margit elmondta: mindenki csak addig tud vezetni másokat, ameddig ő maga is eljutott. Ha a lelkész saját önismerete vagy családjában betöltött szerepe nem tisztázott, akkor sokszor nem tud segíteni azon felül, hogy teret hagy Isten Igéjének a munkálkodáshoz. Éppen ezért minden lelkipásztornak érdemes végiggondolnia a személyes kapcsolatrendszereit, akárcsak a házassághoz, keresztséghez, konfirmációhoz, halálhoz és gyászhoz fűződő személyes viszonyát, hiszen emberként is jelen van a kazuális alkalmakon. Különleges helyzetben vannak azok a lelkészek, akik lelkészgyermekként, lelkészcsaládban nőttek fel, és már gyerekkoruktól fogva egészen más elvárásokkal kellett szembesülniük, ezért nekik érdemes tudatosítani magukban ezeket az elvárásokat és a kapcsolódó élményeket.

A szerző elmesélte: a téma iránti érdeklődésének kialakulásában nagy szerepe volt Böszörményi-Nagy Iván pszichiáter és családterapeuta munkásságának, ezen belül is annak az elméletnek, hogy kapcsolataink mérlegén mindannak, amit adunk, egyensúlyba kell lennie azzal, amit kapunk. Az adás és az elfogadás nemzedékről nemzedékre gyűrűzik, így mindaz, amit szüleinktől kaptunk vagy nem kaptunk meg, az kihatással lesz saját gyermekeinkkel való kapcsolatainkra is. A lelkészeknek a terápiás szakembereknél több lehetőségük van nemcsak egyénekkel, hanem családokkal is foglalkozni, a kazuális alkalmak pedig lehetőséget teremtenek arra, hogy ennek során elsősorban ne a „tűzoltás” legyen a feladat, hanem a megelőzés.

Fodorné Ablonczy Margit egy kérdésre válaszolva azt is szívünkre helyezte, hogy a reményről akkor sem szabad lemondanunk, ha valaki destruktív minták szerint él, mert mindig akadnak pozitív példák a gyógyulásra, amelyek bátoríthatnak minket.

A Családpasztoráció. Hogyan segíthetnek a kazuális alkalmak a családi kapcsolatok rendezésében? című könyv megrendelhető a Kálvin Kiadó webboltjából, illetve megvásárolható többek között a Bibliás Könyvesboltban (1092 Budapest, Ráday utca 3.) is.

Barna Bálint
Képek: Füle Tamás, Kálvin Kiadó