Lovas András református lelkipásztor, egyházkerületi missziói referens nemrég megjelent könyvében a bibliai bölcsességről ír a Példabeszédek könyve alapján. A bölcsesség kezdete az ószövetségi könyvről szóló igehirdetések szerkesztett változata, az igehirdetések a gazdagréti református gyülekezetben hangzottak el 2013-ban.

A lelkipásztort, mint írja, nemcsak a Szentlélek, hanem Timothy Keller a Példabeszédek könyvéről szóló igehirdetései is inspirálták, ez legerősebben a tematikus megközelítésben jelenik meg. Tim Keller meglátásai, az egy témához tartozó bölcs mondások összegyűjtése, szerkesztése rendkívül gazdagítóan hatott Lovas Andrásra, aki gyönyörűségét lelte az egyes prédikációk megírásában.

Az Ószövetségben található bölcsességirodalom külön egységet alkot, idesorolható az Énekek éneke, a Prédikátor könyve, Jób könyve, számos költemény a Zsoltárok könyvéből, valamint a Példabeszédek könyve. A bölcsességirodalomban a szerelemről, az élet értelméről és hiábavalóságáról, a szenvedés titkairól, az imádkozás fontosságáról is olvashatunk. A Példabeszédek könyve az élet minden területéről tanít: gazdagság és szegénység, munka és lustaság, emberi kapcsolatok, vezetés, viszály, evés – mind-mind a témája.

A bölcsesség kezdete mélyrehatóan foglalkozik a Példabeszédek könyve által érintett témákkal, kifejti, kié lehet a bölcsesség, kit nevez a Biblia bolondnak, melyek a legfontosabb különbségek bölcs és bolond között. Olvashatunk az irigység, harag, önteltség következményeiről, és arról is, hogyan gyógyítja lelki sebeinket az alázat, önuralom, igazságosság. Megtudhatjuk, ki az igaz barát, miben rejlik szavaink hatalma, mi szükséges ahhoz, hogy jól működjön férfi és nő kapcsolata, hogyan valósul meg az ideális szülő-gyermek kapcsolat a generációk harmóniáján keresztül.

A szerző egyértelművé teszi, hogy a bölcsesség mindenekelőtt az isteni rend felismerése, az ehhez való igazodás. Harmónia Isten teremtett világával, azokkal a rendelkezésekkel, amelyek a teremtés során hangzottak el. Ahogyan Isten nem elvont fogalom, hanem létező, megszólítható személy, úgy a bölcsesség sem száraz filozófia, érdekes eszmefuttatás, divatos spirituális kategória, amely minden vallásban ugyanazt jelenti. A Példabeszédek könyve a bölcsességről mint személyről  beszél, aki együtt jár Istennel, rámutat, tőle ered. Aki bölcs, nem feltétlenül ismert, népszerű, azonnali eredményeket produkáló, bölcsessége nem a felszínes, látványos külsőségekben rejlik.

A bölcsesség kezdete egyik legbátorítóbb felismerése, hogy az isteni bölcsesség nyilvános, bárki számára elérhető. „A bölcsesség lármás utcasarkon kiált, a városkapuk bejáratánál mondja mondásait” (Példabeszédek 1, 21). Nem mondhatjuk tehát, hogy rejtett, csak a „kiváltságosok” juthatnak hozzá. Nem igaz, hogy elveszettek, reménytelenek vagyunk, nem magyarázkodhatunk, hogy kárhoztatva vagyunk a múltunk, körülményeink, gyarlóságaink, katasztrofális mintáink által arra, hogy ne tudjunk jól, bölcsen élni. A bölcsesség értünk kiált, hogy őt megismerve békességünk legyen, gyógyuljunk régi sebeinkből és megtanuljuk „a különbségtétel művészetét”.

A kiadvány utolsó fejezete a Példabeszédek könyvének központi üzenetét újszövetségi perspektívába helyezi, kiemelve, hogy Krisztusban minden bölcsesség a miénk lehet, Isten csodálatos ajándékaként. A bölcsesség kezdete a helyes, Istennek tetsző életre hív, amelyben jó döntéseket hozva megváltozik gondolkodásunk, jellemünk, megismerjük önmagunkat és a bibliai bölcsességet az ószövetségi kijelentés és az evangélium fényében.

Somogyi Csaba

A könyvismertetés a parokia.hu oldalon jelent meg