Berényi Marianna a Reformátusok Lapjában írt Marilynne Robinson: A gondolkodás szabadsága című könyvéről. 

Marilynne Robinson Magyarországon a Gilead, majd a Lila nevű regényével vált népszerű íróvá az elmúlt években. Az amerikai, rangos díjak sorával kitüntetett szerző azonban nem most kezdte pályafutását. A hetvenöt éves alkotó négy regénye mellett az 1980-as évektől kezdve folyamatosan jelentkezik egyéni hangvételű esszéivel, cikkeivel, elmélkedéseivel. A Kálvin Kiadó gondozásában nemrégiben megjelent, A Gondolkodás szabadsága – Kálvinista tűnődések című kötet ezek közül az írások közül válogat úgy, hogy könnyedén érthetővé válik, miként képes egy protestáns írónő teológiai esszékkel elnyerni az olvasók millióinak, köztük Barack Obamának az elismerését.

Robinson írásai teli vannak a felfedezés örömével, egyszerre navigál bennünket a különböző tudományos területek, társadalmi és gazdasági problémák, a történelem, a politika és a „furcsán vegyes emberi természet” tengerén. Iránytűje a keresztyén hit, vitorlájába nemcsak a hagyomány, hanem a mindennapi élet szelét is befogja. Finom és letisztult nyelvezettel szőtt szövegei – Pásztor Péter fordítónak köszönhetően magyarul is – éppúgy tanúskodnak érzékenységről, életigenlésről, mint szigorú gondolkodásról. Robinson szigora azonban nem könyörtelen és nem túlszabályozott. Épp ellenkezőleg, írásai a megkérdőjelezhetetlenséget kérdőjelezik meg. Számára a teremtett világ olyan ajándék, amely megköveteli, hogy tanulmányozzuk, észrevegyük, újra és újra átgondoljuk, értelmezzük bonyolultságát, összefüggéseit, jelentéseit, szépségeit. „Tanulatlanságunkban történelmünknek éppúgy, mint vallásos vagy »hagyományos« értékeknek legfeljebb a paródiáját fogalmazzuk meg. Ez azért fontos, mert a történelemből példát és megerősítést kellene nyernünk, de már nem tudunk fegyelmezetten és pontosan gondolkodni, még kevésbé megragadni a lényeget és az árnyalatokat, sem pedig tekintetbe venni az emberi változékonyságot” – fogalmaz, majd türelemmel és szeretettel mutatja meg, hogyan érdemes mindezt megtennünk. Az esszék nyomán másként és komplexebb módon elmélkedhetünk a puszta, egyúttal az ökológia, a liberalizmus, a demokrácia, a nyelv, a család, a puritanizmus, a bátorság fogalmáról, más szemmel olvashatjuk újra a jól ismert bibliai történeteket. Robinson kiszabadítja Kálvin Jánost abból a vaskalapos, merev szerepből, amelybe az utókor kényszerítette, és újra egy fiatal humanista gondolkodó áll előttünk, akinek az állam és az egyház szétválasztását, a liberális műveltségeszményt, a nők „viszonylagos” megbecsülését köszönhetjük. Mózes sem patriarchális törvényalkotóként jelenik meg a kötetben, hanem a szegények és az idegenek iránt felelősséget érző, emberséges vezető bontakozik ki a Robinson által összevetett, különböző korszakokban és földrészeken született szövegek kritikai összeolvasásából.

Az író szerint ugyanis a hit szilárdságát nem a tantételekhez való igazodás határozza meg. A nyitott vallásos gondolkodás egyáltalán nem paradoxon: az Istenbe vetett hit felszabadítja a gondolkodást, mivel a gondolkodás folyamatos okulás Isten dolgairól. Robinson most már magyarul is olvasható esszéi mind ebbe az irányba mutatnak, hiszen saját bevallása szerint is ezt a meggyőződését teszi próbára egész munkásságával. Kiszabadítja szellemünket a palackból, és arra biztat, hogy saját tapasztalataink mélységeit felfedezve éljünk a gondolkozás szabadságával.

BERÉNYI MARIANNA

Megjelent a Reformátusok Lapja 2019. február 24-i számában.